Névdilemma - mit tennétek ebben a helyzetben?

nem adnám.

képzeld magad a helyébe. Ne adja isten, de meghal a kisbabád. a büdös életbe nem dolgozod fel. és a későbbi menyed újra hoz egy kisbabát, akit ugyan úgy hívnak, rokon, tán még hasonlítana is... én beleőrülnék...

Hát így ahogy leírod a szitut meg hogy 30 év után látni se bírja a bútorokat, szerintem nem tudta feldolgozni a gyászt. Az a sanda gyanúm hogy ennek se örülnének mint ötlet hogy kvázi kegyeletből adnátok a nevét...

Én lemondanék róla, sok szép név van még, és a gyerekedre is gondolnod kell hiszen neki ők lesznek a nagyszülei remélhetőleg sokáig ismerni és szeretni fogják egymást. nehogy emiatt legyen kellemetlen érzésük vele kapcsolatban és ez megakadályozza a jó és felhőtlen kapcsolatot.

Tudom hogy ez kicsit furcsa, de inkább erre gondolnék mint hogy ragaszkodjam az igazamhoz. Egyébként nálunk is végül olyan neve lett a fiamnak amit apa akart adni neki, én mást terveztem. De beleegyeztem és végülis nagyon illik rá ez a név.

utolsó: nem a névhez szül gyereket. tervez egy gyereket, és már gondolkodik a nevén, mert régóta tetszik neki egy. mit nem lehet ezen érteni?

én nem térnék el attól, hogy ezt a nevet adnám a fiamnak. egyrészt így az elhunyt tiszteletére is kapja (gyakran előfordul hasonló egyébként is), másfelől meg egy évnél tovább gyászolni valakit nem normális, az már terápiára szorul, mert valahol elakadt a gyászmunka. 30 éven át, az már pláne abnormális.

lehet, hogy adnék hozzá második keresztnevet, hogy ne pont az legyen a teljes neve, de egyébként úgy szólítanám, azon a néven, ami nekem tetszik.