Mi lenne a megfelelő döntés ebben a helyzetben?

Anyum 1 éve kiment külföldre dolgozni. Felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha kiutaznánk hozzá pár napra. Nővérem közölte, hogy ő nem jön, mert nem buszozik 12 órát, emiatt össze is vesztek. Most úgy néz ki, hogy én egyedül megyek, de Anyum- mint utólag kiderült- ez idő alatt nem szabin lenne, hanem ugyan úgy dolgozna napi 12 órát.

Tehát amíg ő dolgozik én vadidegenekkel lennék összezárva, mivel munkásszállón lakik. Napközben egyedül nem szeretnék járkálni a városban, mert nem beszélem az adott ország nyelvét és persze a helyet sem ismerem. Ezt mondtam Anyunak is, erre azt válaszolta, hogy addig én majd főzök meg takarítok (biztos, hogy nem fogok vadidegenek után takarítani és főzni rájuk).

Emellett még talán érdemes megemlítenem, hogy 15 éves koromban magamra hagyott és elköltözött tőlem 150 km-re, és 2-3 hetente hétvégén jött haza, akkor is egész nap a gép előtt ült és chat-elt (kb. napi 20 órát minden túlzás nélkül). Pénzt nem nagyon hagyott otthon nekem, max. heti 1000 Ft-ot, de előfordult, hogy semmit, sőt még a családi pótlékot is gyakran elvitte szó nélkül. Ilyenkor Apum ha tudott vett nekem kaját.

A külföldi munkája óta itthon volt 2-szer, de akkor is vagy gépezett vagy isten tudja merre volt (pl.:azt mondta, hogy elugrik a boltba, aztán hazajött 1 zacskó mirelit kajával 4 órával később). Egyedül az utolsó nap volt ténylegesen velem.

A kérdésem tehát: kimenjek hozzá vagy ne? Ha nem megyek, akkor hogyan közöljem vele úgy, hogy ne haragudjon meg úgy rám, mint nővéremre (azt mondta, hogy mostantól nem is beszél nővéremmel)?

Az értelmes és segítő válaszokat előre is nagyon köszönöm!