Igaza van a páromnak, nem vagyok felelős a testvéremért?

Nehéz kérdés.

Az biztos, hogy ezt kötelező jelleggel senki sem várhatja el tőled, és ha nem vállalod a róla való gondoskodást, attól még nem vagy rossz ember! ha valakinek van egy fogyatékos rokona, akkor ne legyen saját élete? ne utazhasson, vállalhasson gyereket? Ez nincs így jól. Szerintem a barátod nem önző, csak úgy gondolja, hogy nem kell mindent feladnod a testvéred miatt. és ebben igazat is adok neki.

Másrészt (és itt jön a másik oldal). Lehet, hogy ha én lennék ilyen helyzetben, akkor a lelkiismeretem azt mondaná, hogy gondoskodnom kell róla, hiszen a testvérem, szeretem, stb. De nem biztos, hogy ez helyes lenne. Vannak kompromisszumok, hivatásos ápolót fogadhatsz, stb.

Ne haragudj, de én a barátoddal értek egyet.Téged azért szült anyud, hogy legyen, aki majd ellátja a bátyádat? Önálló ember vagy, saját élettel.Nem hiszem, hogy megengedhető lenne egy embert ekkora teherrel elindítani az életbe.

Persze, nem azt mondom, hogy teljesen hagyd magára.De az, hogy gyereked sem lehet miatta, az nagyon durva.

Valami más megoldást kellene találni a bátyád gondjára.Intézet esetleg? Ahol lenne társasága, kapna ellátást. Nézzetek körül, mit lehetne tenni. Neked is jogod van a teljes élethez!

A barátodnak igaza van.

Te meg, ne haragudj, de nagyon buta vagy, ha emiatt nem mész külföldre, nem vállalsz gyereket stb.

Menj nyugodtan külföldre és egy számlára gyüjts pénzt a későbbi intézeti ellátására. EGy életed van, azt nem áldozhatod fel miatta.

Az előzőnek igaza van. Ez túl nagy teher. Most ők ketten látják el a gyereküket (veled együtt hárman). Aztán ez az egész a te nyakadba szakadna.

nekem is van egy testvérem. ha ne adj isten baleset érne, vagy bármi miatt már nem tudnék rendesen gondoskodni magamról, akkor nem várnám el, hogy mindent feladjon értem. Ha segít, amiben nagyobb áldozatok nélkül tud, és érzem, hogy bármikor számíthatok rá, az nekem elég lenne. Persze más egy testi és egy szellemi fogyatékos, de az elv attól még ugyanaz marad. nem egészséges az ilyen mértékű önfeladás.

Nem a barátod az önző, hanem a szüleid, de ők aztán végtelenül... nem a bátyád tehet róla, hogy fogyatékos, de te sem!! Nem, egyáltalán nem vagy köteles az életed - amiből neked sincs másik a polcon - feláldozni érte.

... és jól értettem, anyukád mondta, hogy ne legyen gyereked, mert a bátyádat kell gondoznod?

Hát erre inkább nem írok semmit, mert ami hirtelen eszembe jutott, azt úgyis kimoderálnák...

A szüleid gonoszak, mert szolgának szültek és neveltek.

Szándékosan fogalmaztam erősen.

Normálisan az ember azért vállal gyereket, hogy létrehozzon egy másik embert, aki megállja a helyét a világban, és igyekszik úgy nevelni, hogy a lehetőségeihez képest élhessen a képességeivel, és boldog lehessen, és valamennyit továbbvigyen a szülők génjeiből és értékrendjéből.

Nem azért szül valaki, hogy aztán kisajátítsa a sarj életét, hogy majd tehermentesítse őt, és cipelje tovább a keresztjét.

Szerintem ebből te nem, vagy csak nehezen fogsz kimászni, hiszen direkt így neveltek.

A szüleid nagyon önzőek.

Az igaz, hogy csak te maradsz a bátyádnak, de ez még odébb van.

Menj külföldre ki a barátoddal, ha ezt szeretnéd.

Az azért abszurdum, hogy fiatal korodtól az egész életed beáldozd. Ez nem azt jelenti, hogy a testvéred magára hagyod, de neked is csak egy életed van.

És itt van a másik dolog: a tesód néha erőszakos, és később még inkább az lesz. Ha ez így van, akkor hogyan gondolod ellátni? Ha erőszakos, agresszív, akkor sajnos intézetben a helye.