Miért jellemző az, hogy a szegényebb, alacsonyabb iskolázottságúak vállalnak több gyereket, és a jobb módú, tanult szülők csak 1-2-t?

Az a baj, hogy sokan nem így gondolkoznak, kedves utolsó!

Amikor én szültem, volt egy nő, aki megmondta, kerek perec, hogy 3 gyerekkel jobban járnak anyagilag.

A másik nő pedig alapoz arra, hogy úgyse akar majd menni a gyerek sehova, nem kell főiskola, egyetem, nyelvvizsga. Elég szomorú, igen.

Szerintem ez nagy részben "bizonyos társadalmi/faji csoportnál" van így, na jó nem 100%-ban, de nagy részben igen.

De amúgy nekem a mamámék falusiak, ott is születtek. Mamám 84 éves, és mai napig emlegeti hogy "Anyám meg apám (az én dédijeim) milyen buta tudatlanok voltak, hogy 9 gyereket vállaltak és nagy szegénységben voltak kénytelenek élni" A mamám a 40-es és az 50-es években szült 1-1 gyereket, akkor sem volt fog.gátló, mégis tudtak vigyázni, ismerték a naptármódszert stb. Ő tanult az anyja esetéből. És jómódban fel tudtak nevelni 2 gyereket. Sőt, az összes testvérének 1-2 gyereke lett csak.

Na de hogy röviden válaszoljak: az iskolázottság hiánya miatt, vagyis az intelligencia hiánya miatt vállal manapság sok szegény család annyi gyereket. Mert lövésük sincs, hogy mit kell tenni, az élvezeteknek meg adnak...

Ha beleolvastok az "anyuka vagyok" típusú kérdésekbe itt is, nagyrészt piedesztálra emelik magukat a már szült nők.

Tényleg sok embernek ez jelenti az önmegvalósítást, a környezet felé való bizonyítást, hogy "lám, én is elértem valamit".

Ahogy a tanulmány is írta, ez az érettségi nélküli, kis településeken élő nőkre a legjellemzőbb.

Sőt, többnyire erre a rétegre jellemző az esküvő/házasság görcsös akarása. Az cáfolnám, hogy kifejezetten a cigányokra jellemző - a közös nevező az alacsony iskolázottság, alacsony kereset.

Egyetértek az előttem szólókkal.

A "gazdag" oldalon pedig az is közrejátszik, hogy sokat kellene feláldozni a gyerekért. A jól fizető állást, a szabadságot, a későn kelést, a külföldi utazásokat.

A főnököm hetente jár fodrászhoz és masszíroztatni, két hetente kozmetikushoz, hetente többször jár partizni. Akkor jön be dolgozni, amikor akar. 4 éve ismerem, azóta volt egy hajóúton, Kínában, Japánban, Dél-Amerikában. Vagy szül egy gyereket a bébiszitternek, vagy ezekről lemond pár évig.

Én is egyet értek! A semmire tényleg nem lehet gyerekeket vállalni!

Viszont, közöm sincs hozzá, hogy ki hány gyermeket vállal, és miből tartja el. Sajnálom a szegény sorban felnőtt gyerekeket.

Tulajdonképpen én sem a legnagyobb anyagi biztonságban nőttem fel. 3-an voltunk/vagyunk testvérek, és voltak olyan napok, mikor bizony anyukám a kenyeret is alig tudta nekünk megvenni. Volt olyan, hogy nélkülöznünk kellett, és volt, hogy nem kaphattuk meg azt a játékot, amire vágytunk. És nagyon rossz volt!

Ezzel ellentétben persze nagyon szeretem a testvéreimet, és így utólag visszagondolva, semmilyen pénzért, játékért, gazdagságért nem cserélném el őket.

Ez egyéni véleményem..

Lehettem volna egyke, akkor anyukámék kényelmesen fel tudtak volna nevelni. Lett volna mindenem.. csecse-becse, szép drága babák, mindig új divatos ruhák, sok zsebpénz.. De utáltam volna az egykeséget. :) Tudom, hogy nem lehet elvonatkoztatni, ha már az embernek van egy vagy két testvére.. de én örülök, hogy anyukámék bevállalták a testvéreimet is!

Ők egyébként mind a ketten védekezés mellett fogantak. (hugom spirál, öcsém gyógyszer mellett)

Jó, mondjuk sok féle variáció létezik.. Ki tudja, h valaki miért vállal 5-6 gyereket.. Vagy valaki miért csak 1-et, mikor lazán meg tudna mindent adni akár 4 gyereknek is. De tényleg mindent..

A lényeg, hogy nem a Te dolgod megértetni ezekkel a szülőkkel, hogy hány gyermeket vállaljanak. Sőt, én azt sem értem, hogy téged ez miért zavar? Mármint, én személy szerint nem foglalkozok azzal, hogy ki hány gyermeket nevel, és miből tartja őket el.

Természetesen engem is düh tölt el, mikor olyan szülőket látok, akik csakis a segélyre támaszkodva vállalnak gyereket, de dolgozni nem akarnak. Ez nagyon visszataszító dolog!

Én is egyetemet végeztem, és a férjem is. Az életemre pedig nem panaszkodok az anyagiakat illetően (sem). :)

Én nem gondolom azt, hogyha a gyerekednek nem adsz meg mindent, akkor az rossz dolog. Ezt úgy értem, hogy egy testvér sok mindenre megtanít.. Önzetlenségre, türelemre, alázatosságra. Arra, hogy nem mindig én vagyok az egyetlen, és a legfontosabb. Megtanít az életre. Arra, hogy nem mindig minden fenékig tejfel, s ha kikerülök a családi fészekből, akkor ne egy burokból szabaduljak ki.

Értitek ugye?

Mi 3 gyereket szeretnénk a férjemmel (eddig 2 kicsi van), és természetesen mindent szeretnénk nekik megadni. Úgy érzem, hogy anyagilag ezt meg is engedhetnénk, de ettől függetlenül én nem szeretném elkényeztetni a gyerekeimet! Szeretném őket úgy nevelni erkölcsileg és emberileg, ahogy anyukám nevelt minket.

Szeretném megtalálni az arany középutat a jó anyagi helyzet és a normális gyermeknevelés között. Ez pedig szerintem nagyon nehéz!

Nehéz mindent megadni, de mégsem elkényeztetni, és egészséges jellemmel rendelkező embereket "faragni" a gyermekeinkből :)

Dehát,a feladatunk, nekünk, szülőknek!

üdv. egy 26 éves anyuka