Mit tennétek ha lényeges kérdésben (lakás, életvitel) kiderülne x év után hogy nem értetek egyet a férjetekkel? Nagyon szomorú vagyok és csalódott, mert eddig nem volt ilyen a férjem.
10 éve vagyunk együtt. Eddig minden élethelyzetet megoldottunk együtt, én is engedtem, máskor ő engedett, kompromisszumokra törekedtünk.Most egyszerűen megmakacsolta magát, köti az ebet a karóhoz, nem tudom meggyőzni semmivel. Agyára megyek már a témával, nem is válaszol már. 3 kicsi gyereket nevelünk együtt. Nem értem, miért nincs benne most semmi hajlandóság a "tárgyalásra". Ez így patthelyzet. Ő azt gondolja, majd beletörődök, de nem fogok és nem tudok. Hogyan tovább ha beszélgetni se hajlandó erről?
Részletesen az a lényeg hogy vettünk hitelre egy házat egy faluban mert olcsó volt, mert kaptunk szocpolt és hitelt és mert akkor még megengedhettünk magunknak egy ilyen viszonylag magas lakáshitel és 2 autót (egy kicsi használt kocsim volt amivel hordtam a gyerekeket).
Mondanom se kell, a benzinár az egekben, a férjemnek kicsit visszavettek az óraszámából illetve a másodállása sem megy úgy, lényeg eladtuk a kocsit. A gyerekek míg egész picik voltak, jól megvoltunk itt a faluban, de nincs bölcsi, ovi is csak egy ami teli van, és nem is szimpatikus, így messzebbre járnak oviba. A nagyobbam a nagyvárosba fog suliba járni szepttől. Mire 3-at összeszedek, és bevásárolok, lóg rajtam mindenhol valami kb.
A lényeg, hogy én el akarnám adni a házat és beköltözni a városba. A férjem hallani se akar róla. A lakáshitel és egyre növő költségek mellett minden fillér ki van számolva magamnak egy semmit nem tudok venni kb.
Munkát keresek egy ideje nem találok. A végzettségemben nincs üresedés, de ezzel már nem törődök mert mindegy lenne csak dolgozhassak. A férjem szerint üljek itthon anyaságin továbbra is. Nem tudom mikor lett ilyen hogy a "nő az otthon üljön" de korábban sose mondott ilyesmit, mindig is úgy beszéltünk hogy majd mikor én is megyek dolgozni stb.
Nem akarja eladni a házat és elköltözni. Nem indokolja hogy miért, csak úgy hogy az ingatlan piac rossz helyzetben van és kevésért menne csak el, ebben lehet igaza, na de mikor lendül fel a piac, ki tudja.
Ez egy nagyon lényeges dolog, és én aggódni kezdtem nagyon hogy semmilyen lábon nem állok, teljesen rá vagyunk utalva a gyerekekkel együtt, és ha gondol egyet és lelépne mondjuk mit csinálnék, se munkám se félretett pénzem semmi.
Egyébként minden másról beszélgetünk, csinálunk közös programot, nagyon jó a házaséletünk is nem mondanám egyáltalán hogy el lennénk hidegülve.
Mi a fene lehet vele.
És mit csináljak? Rágjam a fülét akkor is ha már én magam unom a témát annyiszor hozom fel?
válasza:nagyon bízhatsz benne ha ilyenekre gondolsz hogy hátha lelép és sz@rban hagy
két állása is van, mindent megtesz hogy normális életetek legyen, és te ilyeneket feltételezel...
válasza:
válasza:Maradnék ott,ahol vagyok! Ha el is tudnátok adni a házat,azért sehol nem kapnátok még egy panel lakást sem. Az albérlet pedig nem megoldás. Nem szívesen adnak ki gyerekes családoknak lakást,és sok esetben évente költözhetnétek. 3 gyerekkel pedig sehol nem kapnál munkát. Még akkor sem,ha magas végzettséged lenne.
Ebben az esetben a férjednek adok igazat.
Nagyon sokan járnak be a mi városunkba is vonattal,busszal iskolások. Semmi bajuk nincs emiatt.
válasza:Szerintem egyébként a férjed is szenved. Ő is érzi, hogy neked így rossz (ami így őt is bántja, mert szeret téged), de fél a változástól, a bizonytalanságtól... Lehet, hogy az is rosszul érinti, hogy most úgy látja, rosszul döntött korábban (a ház megvásárlásakor), és úgy érzi, ez levon az ő értékéből (tehát kisebb embernek érzi magát, amiért hibázott). Ezért elismerni sem hajlandó, hogy neked így rossz. Persze minden ember más, talán a te férjed nem pont így érez, vagy ha nagyon mélyen ilyesmit érez, maga elől is tagadja.
Hogy mit lehetne csinálni, azt nem tudom, főleg így, hogy nem akar beszélni róla. Talán ha arról beszélnél vele, hogy tudod, hogy őt is bántja, hogy nem tud neked könnyű feltételeket biztosítani, de te így is szereted és nem hibáztatod a korábbi döntéseiért. Így talán kisebb felelősség nyomasztaná és így felszabadulva képes lenne értelmesen gondolkozni, érvelni. Azt feltétlenül említsd neki (hangsúlyosan, hogy meg is hallja, hogy komolyan mondod), hogy még pár évig szívesen maradsz te is itt, de nem örökké. Másrészt - ha tényleg így van - megpróbálhatnád elmagyarázni neki, hogy neked már az is rengeteget segít, ha beszélgettek erről, következmények nélkül. Ezt a férfiak nagyon nehezen értik meg, hogy mire jó, de van, akivel meg lehet értetni. Harmadrészt, ha jó viszonyban vagytok, beszélhetnél az anyukájával. Nem lennék meglepve, ha az apjának is lettek volna hasonló reakciói, és az anyukája már ismerné hozzá a "kulcsot", ami a férjednél is működhet.
Valószínleg ezekre már te is gondoltál, de hátha nem: a férjednek feltétlenül kell az autó? Három helyről a gyerekeket, bevásárlást stb. intézni több közlekedés, mint a munkahelyre be meg ki. Másrészt, ha kell is neki, nem tudná az egyik gyereket ő vinni helyetted? Vagy mind a hármat :) Ha a mellékállása úgy se megy, akkor ha te találsz munkát, ő feladhatja azt és többet tud segíteni a gyerekekkel.
Ha nem megy, akkor szerintem függeszd fel a fülrágást, úgyse mész vele semmire, és térj vissza rá később - mondjuk egy év múlva.
14 es köszönöm. Felvetem ezt a mellékállás elhagyása dolgot is neki. Amúgy biztos hogy így van ahogy írod vagyis feltételezem. Ő nem szívesen látja be hogy valamiben nem volt full ügyes. Anyját hiába kérdezem őszerinte az asszony neve hallgass egy kapcsolatban. Ő is így élt. Én szerinte üljek itthon örüljek amíg van enni, más igényem ne is legyen.
És mindenben a fiának van igaza amúgy is. De ezt nem vetem a szemére gondolom én is hasonlóan lennék vele ha a fiamnak lenne (lesz majd) egy felesége.
ja és hogy milyeneket feltételezek. Egyrészt szerintem mindig fel kell készülni minden eshetőségre. kettő: én egyetlen egy normális 20-30 éve tartó kapcsolatot nem ismerek. Biztos az én hibám, vagy rossz körökben mozgok, de manapság divat felrúgni a kapcsolatokat és új kapcsolatba vágva közös és a másik gyerekeit együtt nevelni stb.
Rengetegen élnek így körülöttünk is.
Az én szüleim is elváltak. A férjemé is. A tesóm is túl van egy váláson.
van aki nem vált el de mintha nem is lennének férj és feleség úgy élnek. Na szóval erre én nem alapoznék. Azontúl persze hogy én megteszem amit csak tudok hogy a kapcsolatunk férfi és női kapcsolat maradjon a külső dolgok megőrzésétől kezdve a belsőkig.
válasza:Kérdező, tudod, létezik az a kategória, hogy "önbeteljesítő jóslat" - és a válások tipikusan ide szoktak tartozni, ha valaki úgy áll a dolgaihoz, hogy majd lehet, hogy válni fog, az válni fog...
Nézd meg ezt a konfliktust példának okáért... te parázol a válás lehetőségétől, és ezért ki akarod alakítani a párodtól függetlenül is működő egzisztenciádat. OK. De nyilván ezt a párod is érzékeli, és "az asszony a válásra lehetőségére készül" alarm őt is arra sarkallja, hogy ugyanezt tegye... és akkor mindketten felkészülve várjátok azt a törvényszerűen bekövetkező véletlent, ami majd katalizálja a folyamatot.... és jöhet az "én megmondtam..."
Hát azért ha fordítva nézzük akkor meg: én ne számítsak semmire ne készüljek fel minden eshetőségre, aztán érjen majd full váratlanul amikor egy szép napon megismerkedik ( a jó szöveg erre: a szerelmes lettem, nem tehetek róla) valakivel és lelép. Én meg oldjam meg ahogy akarom.
Ha valóban aggódna emiatt hogy én felkészülök a elgrosszabbra akkor gondolom érdekelné az én véleményem, az én érzéseim az én problémáim is, nem csak mindig fordítva.
Köszönöm a válaszokat egyébként mindenkinek.
válasza:Nézd, Kérdező, bármelyik utat választhatod, mindegyiknek megvan a kockázata is, meg a következménye is. Biztosan üdvözítő recept nem létezik, ha létezne, nyilván nem olyan lenne a válási statisztika, amilyen...
Azt meg nem tudhatod előre, hogy ha te "önállósodsz", arra a másik hogy reagál, lehet, hogy próbálja konszolidálni a helyzetet (amit írtál), de az is lehet, hogy ő is önállósodni kezd.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!