Kistestvér, feldolgozni, de hogyan?! Többi lent.

Azért nem kell így beszélned a kisbabáról,mert Te utálod a nevelőapád.Anyud viszont szereti,támogatnod kell anyudat,szerintem ő is támogat téged sok mindenben..

Ne rőlad szóljon már minden...hogy te a hátod közepére sem kívánod,stb...Jól megszokott élet..el vagy kényeztetve..ez van,le lehet pontozni.

Az én nevelőapám se egy matyóhímzés, ami neki nem tetszik beleköt, esetleg megsértődik. az ő cuccaihoz nem nyúlhatok hozzá. (tv, számítógép,telefon,bőrönd ilyesmik...egyke volt mindig is)De, anyukámért elviselem, és próbálok hozzá alkalmazkodni.

12 évesen feltudtam dolgozni a szüleim válását, csak megy már neked is 17 éves fejjel. Ki nem sz.rja le,hogy te akarsz-e tesót vagy sem. Jah,hogy akkor majd ennél is kevesebbet kapnál?(a kistesónak meg valószínű mindene meglenne)önző vagy nagyon, ezen nincs mit feldolgozni, ez csak hiszti.

16L

szerintem alapból benned van a hiba!önző vagy és elkényeztetett!!!

nem gondolnál bele egy kicsit,hogy talán azért nem kaptál semmit állitásod szerint,mert nem megfelelően beszélsz róla?

amúgy meg tedd össze a két kezed,hogy anyukád párja gondoskodik rólatok és segiti az életedet azzal,hogy anyukáddal közösen tartanak el téged!

azért csak gondolj bele,hogy Anyudnak nem sikerülne fenntartani az igényeidet minimálbérből!!!

Való igaz, hogy az anyuka felnőtt ember, azt csinál amit akar, de azzal nem értek egyet, hogy ehhez a már meglévő, félig felnőtt gyerekének semmi köze. Egy háztartásban élnek ráadásul, igenis köze van hozzá, nagyon sok minden miatt.

Akik azt mondják, hogy a kérdező önző, azok belegondoltak a másik oldalba például, hogy az anyuka esetleg ugyanolyan önző? Hiszen le se sz@rja, hogy az egy szem gyereke akit elvileg szeret mit szól a nevelőapjához akivel együtt kell élnie, és mit szól a gyerekhez? A gyerek csak tanul a szüleitől. Szerintem kb ez is ugyanolyan önzőség, A szülők csak azt kapják vissza amit adtak. Általában így megy ez.

És bárki bármit mond, ha egy gyerek utálja a nevelőszülőjét annak mindig oka van, nem alaptalan, és többnyire igazuk is szokott lenni. A gyerek nem hülye, nagyon jól látják általában, hogy ha a szüleik szenvednek.

Nem hiszem el, hogy egy párja mellett boldog anya látványának és a mostoha apa szeretetének ellenére is képes lenne utálni valaki a mostohaapját, ahol ellentét van gyerek és mostohaszülő között, ott többnyire döglött a két felnőtt kapcsolata is, csak nem veszik észre. Itt az alapvető emberi természetekről van szó. A gyerek csak indikátor.

Kérdező!

Költözz nyugodtan apukádhoz ha úgy tetszik. Előtte feltétlenül beszélj anyukáddal, normális hangnemben, értelmes ember módjára, hogy Te mit érzel ezzel kapcsolatban és mik a meglátásaid, félelmeid, fenntartásaid. Az, hogy valaki felnőtt nem azt jelenti, hogy nincsenek érzelmei, pont ellenkezőleg. Inkább azt jelenti, hogy tudja őket értelmezni és azokat közölni a másikkal megoldás keresésének céljából is.

(A fenntartásaid nem alaptalanok, sajnos ismerek én is olyat, aki 20 éves egyetemista volt mikor kistestvére született, és most, miután elköltözött felnőtt fejjel a szülőktől, megromlott a kapcsolat, hiszen már nem vigyáz a tesójára, nem megy érte az oviba. Anyukának mindezt egyedül kell csinálnia, és nem veszi jó néven, pedig tudhatta, hogy nem a lánya fogja felnevelni a tesóját. Épp abban a korban van mikor ő is gyereket vállalhatna, teljesen logikus, hogy a párjához költözött és önálló életet kezdett stb, de a szülők mégis meg vannak sértődve, be be szólogatnak neki.)

Én konkrétan ismerek olyan családot, a férj a rokonom, nagyon jó ember, dolgozik, nem iszik, nem nőzik, imádja a gyerekeit. Egyetlen konfliktusforrás a 17 éves lány, aki azért haragszik rá, mert próbálta kicsit nevelgetni, nem vett meg neki mindent, stb (ennek ellenére persze van xbox, meg mi szem szájnak ingere).

Nekem is volt olyan, hogy nem szerettem anyukám akkori barátját, mert buta volt, mint a föld, de tudtam, hogy anyukám úgysem tervez vele hosszútávra, hiszen előbb-utóbb ő is észreveszi.