Kistestvér, feldolgozni, de hogyan?! Többi lent.
Sziasztok! Ma tudtam meg, hogy lesz egy kistestvérem hozzáteszem, mostoha akit a hátam közepére sem kívántam főleg nem a nevelőapámtól akit kb. 6 éve szívből gyűlölök és azt kívánom, bárcsak elköltözne. Viszont, anyám nem érti meg, hogy azzal a gyerekkel az én lelkivilágomat és a jól megszokott életemet teszi tönkre. Elég trauma volt az, hogy édesapám már nem lakik velünk, de most az, hogy egy olyan embertől legyen gyereke akit utálok ezzel nagyon rátett egy lapáttal. Egyszerűen nem tudom, hogyan dolgozzam fel vagy, hogy hogyan értessem meg anyámmal, hogy ezzel engem tönkretesz hiszen így is eléggé zűrös és szar életem van.. Még ha egy 6-7 éves koromban történt volna akkor rendben, elfogadom. De már 17 éves vagyok és ez nem úgy működne mint más, normális családokban. Gondolkoztam azon, hogy édesapámhoz költözöm amíg feldolgozom ezt az egészet és van lehetőségem gondolkodni de akármennyire is rühellem azt a tudatot, hogy MOSTOHA testvérem lesz anyámat semmiféle képen nem szeretném magára hagyni.
Mitévő legyek? Normális válaszokat kérlek, ez nem vicc.
Az, hogy legyen e testvéred, a szüleid dolga.
Jövőre simán elköltözhetsz. Nem kell, hogy körülötted forogjon a világ
aztán majd neked kell rá vigyázni, menni vele játszótérre stb. ismerős :D van egy bnőm, még nyári szünetben sétálni sem mehet el a gyerek nélkül.
sajnállak előre..
Nem mostoha testvéred lesz, hanem féltestvéred!
És ne őt hibáztasd!
Ne haragudj, de nem hiszem, hogy neked beleszólásod lenne abba, hogy anyukád és az új párja vállaljanak-e közös gyereket, vagy se. Te majd a sajátjaidról döntesz. Amíg nem neked kell eltartani, nevelni, addig nem tudom, miért akkora gond ez neked. Oké, nem szereted a nevelőapádat, ez van, nagyon sajnálom. De 17 éves vagy, már majdnem felnőtt, pont, hogy most kéne már felnőttesebben hozzáállnod. Egy 6 évestől még sokkal elfogadhatóbb lenne, ha tiltakozna, nem tetszene neki. Te viszont nyilván már pár éven belül önálló életet fogsz élni.
Amúgy nem a mostohatestvéred lesz, hanem a féltestvéred.
Off: nem mostohatestvéred lesz, "csak" féltestvéred. Anyukátok közös lesz.
Nekem van: egy édes, egy fél, két mostoha (nincs közös szülőnk) testvérem. Nem értem, mit kell ezen feldolgozni. Ez nem a te döntésed. Próbáld meg kihozni belőle a legtöbbet. Legyél anyukád mellett, osszátok meg ezt az élményt, így közelebb kerülhettek egymáshoz. Ha elköltözöl semmit nem oldasz meg, csak elmenekülsz.
Ha nagyon nem megy, fordulj szakemberhez.
Féltestvéred lesz,nem mostoha.
Akármennyire is utálod azt az embert próbálj arra gondolni,hogy az a kisgyerek nem tehet semmiről.Próbálj neki egy kicsit örülni,végülis a testvéred lesz,lehet,később nagyon jó kapcsolatot is kitudsz majd alakítani vele.
Nekem volt egy ismerősöm akiről lemondott az anyja még kiskorában,így az apja nevelte fel.Kb 18volt mikor felbukkant az anyja és bocsánatot kért tőle,majd elmondta,hogy született később egy másik lánya.Így tehát van egy féltesója akiről addig nem is tudott az ismerősöm.Kérdeztem,hogy mit szól ehhez,azt mondta,hogy szeretné megismerni a tesóját,hiszen ő nem tehet semmiről.
Próbálj erre gondolni és ne utáld a kicsit.:/
Jó dolog babázni egyébként,egy csomó mindent megtanulhatsz.:) Nekem is 17éves koromban született meg az öcsém.(Szintén féltesó.)
Én nem értelek igazából.
Édesanyámnak is új barátja van, és sajnos vagy nem sajnos, de úgy alakult, hogy becsúszott a baba. Én sírtam, de tényleg nagyon, hogy amúgy is szar anyagi körülmények között élünk, és mi lesz szegény babával. Tényleg nem azt sajnáltam, hogy nekem kevesebb jut, hisz (szintén 17 vagyok), engem becsülettel felnevelt édesanyám, a húgomat szintén, szóval nyugodtan vállalhatott volna mégegy gyereket. Egyedül az anyagiak, amik szörnyen zavartak, illetve hogy én jövőre érettségizek, a baba meg ugye nem mindig alszik jól éjszaka, ez meg egy másfél szobás panel.
Én könnyen megbarátkoztam a gondolattal, imádom a babákat, de sajnos anyukám elvetélt. Ha kisbabát látok azóta is eszembe jut, hogy milyen lett volna, ha megszületik...
Nem tudom, te lány vagy-e, vagy fiú, de az a kisgyerek nem tehet arról, hogy te utálod az apját.
Elég elkényeztetett gyereknek tűnsz, már ne is haragudj. Reménykedjünk benne, hogy a FÉLTESÓDAT majd ügyesebben neveli anyukád!:)
Én pedig teljesen megértem az érzéseid. Bizonyára mások már nem emlékeznek,miylen volt 17 évesnek lenni,arról meg fogalmuk sincs milyen egy olyan emberrel együtt élni akit utálsz.
DE! Nem vagy már dedós,sok mindent le kell nyelni. Üdv a való életben. Szíved joga utálni a mostoha apád és a gyerekét is,de gondolj bele mennyi fájdalmat okozol ezzel édesanyádnak ha ki is mutatod. Ugyanakkor én nagyon jól tudom,hoghy "kötelező" szeretni, esetleg még a nyakadba is sózzák majd akkor nagyon nehéz lesz elfogadnod az új gyereket. Igazából ez a szüleid hozzáállásán múlik. te már hamarosan úgyis kirepülsz,elmész egyetemre ,koliba,vagy dolgozni és nem kell velük élned ha nem szeretnél.
igazi testvéri viszony már úgy sem tud kialakulni köztetek,gyakorlatilag 2 egyke gyerek lesztek egymás mellett. De attól még nincs jogod ebbe beleszólni,és lelkiismeretfurdalást csinálni anyádnak.
eszedbe ne jusson majd vigyázni rá:)
nem a te dolgod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!