Van bárki, aki hasonló helyzetben van, vagy így érez?

23/F egész hasonló helyzetben vagyok, mint Te, nekem nincs barátom se, barátnőm se volt sose, pedig azt se mondanám, hogy adott célból adott emberrel nehezen beszélgetnék el, persze ismerkedni szinte képtelen vagyok, feloldódni társaságban, pedig végképp.

A szüleidet nem tudod megváltoztatni, ezt az idősebb tesóim is ezerszer elmondták, neked kell változnod, felnőnöd, eljárnod emberek közé. Más részről, ha megismernéd 1-2 "kortársad" szüleit, lehet hogy ők is egészen hasonlítanak a tieidre...

Én úgy vélem, mivel a barátok teljesen kimaradtak az életemből, ezért ezt a hiányosságot pótolnom kell, úgy hiszem ezzel billenthetem helyre az életem, én ezért kezdek neki a kognitív viselkedés terápiának, ami egyfajta szemléletváltás, könnyebben tudok majd ismeretségeket kötni.

Úgyhogy ha nem okoz nagy gondod neked az ismerkedés, akkor kezdj hozzá, sosem késő, még előtted az egész élet!