Nem szeretem magam mert egy ilyennek vagyok a lánya?

Örülj, hogy nem él veled! Az én apám meg skinheadnek mondja magát, én meg utálom a skinheadeket! Én is szégyellem az öltözködése miatt, zenei stílusa miatt (k*rva "Oi" skinhead zenét hallgat). Utálom az apám e-miatt, és nem képes errőlle mondani a családjáért. Velem is ugyan ez a helyzet, hogy emiatt nem szeretem magam egy picit, mert hasonlítok rá. ...és a szüleim még együtt élnek (még), már 20 éve, és most jött rá újra ez az egész pár éve...

Szóval nem vagy egyedül, együtt érzek veled! Ne hagyd, hogy az apád tönkre tegye az életed, legyen elég neki a sajátja, amit tönkre tett! Az ilyen szar alakoknak le kellene ugrani a Szabadság-hídról!

F

Szia! Nagyon sajnálom,hogy ez miatt nem szeretnek anyukád családjában.. Végülis nem te tehetsz róla,hogy ő az apád. Anyukád a hibás,ő állt vele össze. Talán idősebb korodban ezt meg is mondhatod nekik..amikor már a magad ura vagy.

Igazából nekem is ilyen apám volt..Szégyelltem is..Volt amikor részegen én hoztam haza,mert anyu pont nem volt itthon..Úgy égtem a barátaim előtt.. De 3 hónapja meghalt.. Volt amikor azt kívántam,hogy bár ne élne,mert könnyebb lenne nélküli.. De baromira hiányzik.. Alkoholista volt,de mégis az apám,és nagyon szerettem ennek ellenére is.. Nagyon Jó apa volt..csak nem tudta máshol hol a határ.. :(

Azt mondom,hogy tarts ki! És ne hibáztasd magad semmiért. Nem a te hibád. Ezt kaptad. És ha otthon ez miatt ˝bántanak˝,akkor az szomorú. :(

15/L

Vagy csak anyukád tudja mi a gyenge pontod és azt célozza. Szólj rá egyszer komolyan, hogy ez nagyon rosszul esik neked. Ne mondogassa! Ha nem hajlandó, akkor pedig mondd neki, hogy nagy a segge, vagy a füle, vagy az orra, vagy mittudomén.. találj ki mást amivel megsértheted, csak azért hogy érezze ő is, milyen az amikor valakinek az önbizalmát rombolják.

Egyébként én is utálom az apámat, szintén alkoholista. Én is látom a hasonlóságokat, de engem senki nem baszogat ezzel. Apámmal próbáltam egy időben jóban lenni kb 10 éve, de elegem lett belőle és leráztam úgy hogy már azt sem tudom hol lakik és 5-6 éve nem láttam, de az én döntésem volt és szerintem így a legjobb, és örülök hogy sikerült.

Én is ebben a helyzetben vagyok, mint te. Szörnyű...

Én nem abból látom, hogy az apám, ha ránézek a kezemre, hanem belsőleg. Ez ki is készít. Igaza van az egyik hozzászólónak, légy önmagad, tűzz ki egy célt magadnak (hogy milyen szeretnél lenni) és tedd azt, nehéz legyőzni, de sikerül!

Nagyon sajnállak!

Te nem vagy hibás az apád miatt, te nem tehetsz semiről! Arról sem, hogy milyen külső vagy belső vonásokat örököltél.

Kettőt tehetsz: figyelsz magadra, hogy ne válj olyanná, mint az apád, és elfogadod önmagad, megtanulod becsülni önmagad. Plusz 1.: Nem hallgatsz anyádékra.

Melesleg megvan a véleményem az olyan szülőröl, aki nem védi meg a gyerekét olyan dolgoktól, amiről az nem tehet!