Akik 18 éves koruk után is a szülők nyakán élnek nem érzik kellemetlennek a helyzetet?

Hát nézd,erre én azt mondom, hogy ezen itt felesleges pampogni, aki olyan, az amúgyis elmegy, én pl. mondjuk egészségügyi okokból nem végezhetek fizikai munkát,de persze van egy csomó aki azért nem végez, mert kellemes, kényelmes neki ez így, a szülők meg nem tesznek érte szemrehányást...

Szerintem itt 2 szélsőség van fekete és fehér, piros és kék.Vagy elmegy és segít - de akkor mondani se kell neki-vagy hiába mondod neki, ha az anyja nem rúg a hátsójába emiatt(hanem moondjuk épp ellenkezőleg,dugja neki a zsét)...

Örülök hogy te olyan lány vagy aki már most tisztában van az élettel és mindent bevállal amit tud.

A lényeg hogy nagyon igazad van sok munkanélküli 18-20 év körüli van akik nagyban tesznek mindenre inkább élnek és lehúzzák a szüleit anyagilag mert nekik nem elég még az sem ha eltartják őket, ugyanúgy igénylik a divatos ruhákat, a bulikat és még sorolhatnám. Én Amióta abbahagytam az érettségit itthon ülök és munkát keresek, de semmi nincsen sajnos, persze én teszek is magamért mert mindenhová beküldtem az önéletrajzomat voltam is már állásinterjún de nemtudtak munkát adni csak a rendszerbe kerültem bele, ha esetleg lenne akkor szólnak és már mehetek is. Én nem bulizok pontosan ezért mert nem akarom a szüleimet lehúzni anyagilag legalább ezzel is segítem őket. Kisebb helyekre eljárok haverokkal ahol szinte nem kell napi 5-10 ezret otthagyni és ennyi. Most kaptam egy állás lehetőséget 1 év után el is vállaltam augusztus közepén fogok kezdeni mert most leállás lesz a cégnél, mivel raktári munka lesz plusz targoncázás fizetik a tanfolyamot is ami azért nem egy rossz dolog így papírom is lesz. Nem egy álommunka de ez van sajnos. És ugye valahol el kell kezdeni aztán utána még lehet valakiből jól kereső ember is. Csak ki kell használni mindent. Tesóm alkalmi munkákból tartja el magát 5 végzettsége van plusz egy diploma neki sincs munka pedig ő már külföldön is próbálkozik, persze ő gyári munkára nem megy el, mert ahhoz túlságosan nagyképű ellentétbe velem, de nekem nincs tapasztalatom így ezért nem mehetek ki. Úgyhogy kérdező teljesen igazad van mindenbe én egyet értek veled hogy akinek vannak igényei az tegyen is érte. Én szüleim jól keresnek de már önállóságra vágyok persze nem akarok rögtön elköltözni itthonról mert vannak terveim és alaptőkét szeretnék szerezni munkából persze hogy esetleg többre is tudjam vinni, képzések, vállalkozás stb... Vannak dolgok amikért áldozatot kell hozni én sok minden jót eldobtam magam körül, mert megtehetném hogy elmegyek fesztiválozni meg bulizni ameddig lehet, de szüleimmel nem akarok kicseszni így is ők szinte 0 ról építették fel azt ami most van és ők sokat szenvedtek régen aminek gyerekkoromba éreztem is a hatását. Én kellemetlenül érzem hogy így kell még élnem de sajnos ez van nincs semmi most is csak lesz majd valami aztán utána figyelni fogom továbbra is a lehetőségeket aztán kihasználom amit lehet.

A kényszer nagy úr.

Kellemetlen vagy sem, ha egyszer nincs lehetőséged változtatni, akkor le kell nyelni a békát.

Bőven nem vagyok 19, de itthon élek, és nem anyám nyakán. Korábban sem költött rám igazán, sosem voltam fesztiválozni, sosem érdekelt. Születésnapomra sem ad pénzt, mert nem telik rá.

Ha gyerekem lenne és megtehetném, hogy adjak neki pénzt erre-arra, akkor megtenném. Mi a fenére költsem, ha nem a gyerekemre, ha már van? Ha nincs miből, úgysem adnék.