Miért ilyen a nagypapám?

A nagyszüleim elváltak, amikor anyukám 17 éves volt. Anyukámnak én vagyok az egyetlen lánya, de mikor én 13 voltam, ő is elvált apukámtól. A nagypapám elvett egy nála 20 évvel fiatalabb, nagyon buta nőt, akitől még két lánya született. Most ezek a lányok 25-28 évesek, nemrég házasodtak, egyszerre lettek terhesek, 6 hét múlva szülnek.

Tegnap voltunk náluk, hogy megünnepeljük a papa születésnapját, eljött az egész família, volt nagy evés-ivás, az öregebbek lerészegedtek a sárga földig stb. A papa mondott egy beszédet, amiben megköszönte a családnak, hogy mellette vagyunk, szeretjük, támogatjuk meg ilyenek, szép beszéd volt, elmesélte az egész életét. De minket anyukámmal úgy kihagyott belőle, mint a huzat, az elsőszülött lányát, és az első unokáját semmibe vette. Tehát el sem mesélte az első házasságát, már azzal kezdte, hogy rögtön két lánya született stb. Később se, egész este nem jött oda hozzánk beszélgetni, hozzám is csak akkor, amikor már búcsúzkodtunk, akkor feltette a "muszájkérdéseket" (hogy vagy, barátod/macskád rendben van-e, mama jól van-e), mindezt részegen, rohadtul nem érdekelte, hogy mit válaszolok neki. De úgy általában nem érdekeltünk senkit, anyukám elvolt az unokatestvérével, én viszont azt az 5-6 órát egyedül töltöttem egy sarokban, mert szinte senkit sem ismerek a családból, és ők sem kíváncsiak rám.

Szerintetek jogosan sértődtem meg rá? Tudom, hogy a második családja az igazi, most fog születni egyszerre három unokája - de én is az unokája vagyok, és már évek óta nem érdeklem! Kiskoromban úgy szerettem hozzájuk járni, mert foglalkozott velem, mesélt nekem, szeretett. Aztán mikor én kb 11 voltam, a lányai meg betöltötték a 20-at, azóta mindenki átnéz rajtam, senkivel se tudok beszélgetni, és most már nincs is rá igényem, hogy jóban legyek a nagycsaláddal, hiszen ők sem akarnak engem megismerni. A papa két másik lánya élvezi a rivaldafényt - igen egy kicsit irigy vagyok rájuk, mert MI vagyunk az első családja. Ha meg nem érdeklünk senkit, akkor minek hívnak meg minden összejövetelre, hogy csak ott üljünk és érezzük magunkon az utálkozó tekintetét a papa második feleségének? Úgy érzem, a nagypapám már nem szeret, nem akar látni. Ez bánt, mert nekem ő az egyetlen nagypapám, az utánozhatatlan, a mindig jókedvű, aki régen foglalkozott velem. :(