Hány éves korodban vertek/ütöttek meg a szüleid utoljára?

Ja, és egy atyai pofon olykor-olykor belefér valóban, ha nevelő célzattal történik, és bizonyos kor alatt (de jobb, ha inkább sosem).

De idősebb gyereket, ráadásul dühből pofon vágni (feszültség levezetésképp) igenis VERÉS, és egy gyerek sem érdemli meg.

Nem is a fájdalom hatalmas, inkább a megalázottság.

Akkor költözz el, ez így nem normális. Ha hívnak akkor ne vedd fel, ha kell veszekedj. Ha az apud megüt akkor hívd a rendőrséget (nem nem tartom sokan, túlzásnak), ez nem normális, egyáltalán, ha nem tudtok normálisan beszélni akkor lépned kell. Ha ők nem lépnek akkor neked kell. 27 évesen már rég a saját életedet kellene élned, nekik meg támogatni kellene téged.

Én 18 éves vagyok és már most függetlenedni. Igaz nem azért, mert olyan nagy gondom lenne a családommal, csak így érzem, egyszerűen itt nem tudok kibontakozni, nem tudok önmagam lenni. Amint lesz rá lehetőségem megyek. Sajnos ugye a fő gond a pénz, de ha minden jól megy akkor estire megyek át (érettségi), és akkor mek dolgozni, spórolok és akkor megyek. Bár mondom, nekem a családom "normális".

Azért írtam le, hogy tényleg vannak lehetőségek, gondold át és lépd meg, ne engedd a szüleinek, hogy vissza tartsanak, ez a te életed. Bocsánat, hogy éretlennek neveztelek.

18/F

Kérdező, csak azt nem értem, miért nem jöttél még el otthonról?

Engem is hasonlóan terrorizáltak otthon (gimisként is este hatra(!) haza kellett mennem, mert különben balhé volt (megverte volna anyát, úgyhogy nem tehettem mást, "engedelmeskedni" kellett), nem vehettem úgy egy fogkrémet, hogy ne szidtak volna le (minek költekezek...), sőt, egyszer azért akartak megverni, mert titokban borotvát(!!!) vettem. Ugyanis elvileg szőrteleníteni sem szabadott volna nekem gimis lány létemre.

Hidd el, tudom milyen az, amikor a félelem, a megalázottság, és a tehetetlenség elgyengít és görcsbe rántja a gyomrod a nap minden percében (még most is remegni kezdek, ha rá gondolok, pedig mondom, évek óta a vőlegényemmel élek).

Ezért is nem értem, 27 évesen miért nem léptél még. Nem is próbálkozol?

Köszi, neked meg kitartást és sok erőt a továbblépéshez.

Gondolom akkor a szülővárosodban jártál egyetemre, az úgy valóban megnehezíti a dolgot.

De akkor se várj tovább, ha még viszonylag fiatalon nem törsz ki valahogy, később már nem fog menni.