Hogy lehetne öcsémet rávenni, hogy legyen szíves többet besegíteni itthon, és hogy ha nagy nehezen megmozdul, ne pimaszkodjon?
Ez sajnos nehéz dió, de a szüleid dolga a nevelés.
Csökkentsék a zsebpénzét, menjen el dolgozni, és akkor ha van még ereje pimaszkodni tegye azt. De sztem hamar leszokik majd róla.
Volt egy ismerősöm,akinek rengeteg testvére volt és nem tudott tőlük tanulni otthon,ezért mindig betelepedett a város könyvtárába,ott végre nyugalmat talált.Esetleg egyszer érdemes lenne kipróbálnod.
Ami öcsédet illeti elég drasztikus lennék.
Pontosan nem tudom milyen feladatokban kellene segítenie,de ha pl házimunka,azt úgy oldanám meg,hogy nem mosok rá,nem takarítom a szobáját,nem készitek neki kaját,keressen,amit talál,a zsebpénz megvonás is jó ötlet,nem hozhat fel senkit,nem rendezhet bulit és ha nagyon súlyos a helyzet,akkor korlátoznám a sulin kivüli programjait is. Tudom,hogy kegyetlenség,de kilátásba helyezném,hogy tudja mi a megoldás kulcsa SEGITENI a családnak mindenben!
Nekem is ugyanilyen az öcsém, én is feltehettem volna a kérdést, csak én már nem lakom velük. Amúgy te nem tudsz semmit csinálni, a szüleidnek kell, rád nem hiszem, hogy hallgat öcséd. Őket vedd rá, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan és ne hagyják magukat, tegyenek ellene. Hiszen ők a szülők, ők irányítanak. Az én öcsém néha úgy beszél anyával, hogy már nem bírom hallgatni. Komolyan rosszul vagyok. Az asztalnál lusta néha a sóért felállni. Ez nem vicc, komoly. Én azt tanácsolom, hogy gyakran szólj a szüleidnek, figyelmeztesd őket, hogy ez így nem jó. Én néha elérek valamit. Érvelhetsz azzal is, hogy ezzel az öcsédnek csinálnak rosszat, mert mi lesz, ha elköltözik és mindent magának kell megcsinálni.
Sok sikert! Nem lesz könnyű!
A szüleimmel szerintetek lehet beszélni? Mert anyu próbálná öcsémet féken tartani és bevonni, de apám meg ellene szól mindig, és nagyon sokat veszekednek. Egymással is, és mikor már egymást mindennek elhordták, akkor engem szednek elő valamiért, amihez semmi közöm, de ordibálnak, volt, hogy majdnem rám törték a szobám ajtaját (ezért van hozzá kulcsom). Sokszor próbáltam velük már beszélni, azután meg pláne, hogy öcsém leérettségizett, de apám egész nap nincs itthon, ő nem látja, hogy öcsém mit nem csinál, csak azt érzékeli, hogy megint veszekedésre jön haza. Anyunak nem is szokott hinni pont ezért, mert mire hazajön, öcsém anyut már felborsolta.
Engem meg nem is becsülnek igazán, pedig lenne mire föl... Mindig azt mondogatták, hogy én élhetetlen vagyok, és mikor kislány voltam, folyton azt mondogatták, hogy utcaseprő leszek... Na mindegy. Valahogy leállamvizsgázok, és azt se fogják tudni, mikor veszem át a diplomát, és lehet, hogy utána kimegyek külföldre egy rövid időre, hátha akkor észbe kapnak.
Nem tudom, mit lehetne itt már tenni. Öcsém nagyon el lett kényeztetve és sajnos visszaél azzal, hogy mindent megtehet, mert apám engedi...
Van valami, ami segít mindhármukat észhez téríteni egy kicsit, legalább addig, míg befejezem a sulit, így, hogy nem nagyon van velük szemben szavam?
Asszem tipikus. Bnőméknél is ilyesmi van. A fiú öcsikéje el van kényeztetve, annak mindent lehet szinte, bnőmne kmeg nem, mert ő lány. Az apja kinyalja a seggét, mert egyetlen kicsit fiacskája, megad neki mindent, már azt tervezik 15-16évesen, hogy jajj tegye le a jogsit, majd kifizeti neki, stb. Bnőm meg ha jön hozzám, akkor 1-2ezer Ft-ot is úgy ad neki, mint akinek a fogát húznák.
Vizsgázz le, keress egy zsíros állást, és/vagy költözz öszse barátnőkkel albiba vagy valami. Húzz el otthonról addíg ez nem lesz jobb ez biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!