Családon belüli erőszak. Miért mennek bele a nők? És miért nem akarnak azonnal szabadulni belőle?

Nálunk is ez volt, apukám jó 20 évig rendszeresen verte anyámat. Mert anyám mindenért (a legapróbb marhaságért is) ordít, mint a sakál, és az van, amit ő akar, különben menj a halál f@szára... Aztán, ha belemelegszik, elkezdi ordítani, hogy "gyere, üss meg!" Természetesen ő is panaszkodott másoknak, hogy megint jól helybenhagyta apám, és apám volt a szemét. Közben apám normális családban nőtt fel, a legdurvább káromkodás amit otthon hallott az a rézfán fütyülő rézangyal, de anyám sokáig ki tudta belőle hozni az állatot. Most már ordíthat vele, ahogy akar, nem érdekli, otthagyja. És nem váltak el, pedig anyám félre is lépett.

Persze nem mondom, hogy minden nő, akit bántanak olyan, mint az anyám, mert tényleg sokféle oka lehet, amiért valaki hagyja, hogy bántsák. Az én exem rendszeresen megpofozott, ha valami nem tetszett neki, és én ezt olyan természetesnek vettem, mint azt, hogy reggel felkel a nap. Aztán volt néhány hír a tévében, hogy xy megölte az élettársát, meg csak gyűltek a sötét fellegek, és végül kirúgtam. De én azokat is megértem, akik nem akarnak a szülőknél, barátoknál gyedből/gyesből pici gyerek(ek) mellett új életet kezdeni, mert nem egyszerű.

Egy biztos: bárki bármit mesél neked, hogy miért bántotta a párja, egyáltalán nem biztos hogy úgy volt. Nekem az a tapasztalatom, hogy aki szégyenli ezt az egészet, az egy árva szót nem szól senkinek, csak éldegél csendesen, mintha mintaférje lenne. Sokkal több nőt bánt a párjuk, mint hinnéd, és sokkal több férjet terrorizál a felesége, vagy ver meg, mint gondolád.