Szerintetek végleg tönkretettem mindent? El fog hagyni?

Hát nem segítettél a helyzeten, az biztos.

Menteni a menthetőt: ne keresd. Ha összefuttok valahol, akkor ne hozd ezt szóba, ha ő nem dobja fel a témát.

Ha szóba kerül (kiemelem: ha ő beszél róla), akkor próbáld meg elviccelni, és kicsit arra fogni, hogy milyen hülye kislány voltál X éve, magadra se ismersz, annyit változtál azóta.

Azt őszintén mondd meg neki, hogy teljesen megérted az álláspontját, ellenkező esetben te is felkötötted volna a nyúlcipőt, hiszen visszagondolva már magad se érted, miért csináltad.

Arról mélyen hallgass, hogy miket tudsz még róla, mert azonnal kinyírja a kapcsolatot, ha még nem sikerült volna. Csak azt mondd el, amit ő maga oszt meg veled.

A füzetnél, ha szóba kerül, emeld ki a korodat.

Visszagondolva én is vezettem mappát egy kedvenc színészről 13 évesen, illetve ennyi idősen szintén halálosan szerelmes voltam a suli "menő srácába" és lopakodtam utána. Valamennyire a korral jár.

Idevágó idézet: "...mentségemre szóljon, hogy fiatal voltam és hülye".

Emeled ki, hogy szégyelled is már, azért hoztad szóba, hogy kicsit kinevethessétek a régi "butakislány" önmagad, csak rosszul sült el.

Drukkolok nektek, mert a leírás alapján nagyon normálisnak tűntök mindketten.

A pontosítás kedvéért: hány éves vagy most, ő hány éves és hány évvel ezelőtt fejezted be a füzetet?

Akkor a "ne keresd" részt vedd tárgytalannak. A többire figyelj oda, tényleg ne hozd szóba neki, ha ő nem fogja.

Egyébként az emberek félnek tőle, de valójában rengeteg helyzetet meg tud menteni egy őszinte "sajnálom, hibáztam".