Öntenétek belém egy kis lelket? Nagyon ki vagyok készülve és borzasztóan félek!

Röviden annyi lenne a történet,hogy kicsi korom óta abban nőttem fel,hogy a szüleim ölték egymást,mert apám alkholista és emellett még borzasztó keményfejű,öntörvényű.Mindenben és mindenkiben csak a rosszat látja,senki és semmi nem jó neki.Amióta az eszemet tudom nagyon rossz a viszonyom vele.Néha vannak nyugisabb időszakok,de az ilyeneket mindig hatalmas veszekedések és kiborulások követik.Anyukám súlyos beteg,emellett depressziós és pánikbeteg,de még így is dolgozik,mert az apám kényszeríti.

Nekem 8 éve van párkapcsolatom és ez a legjobb dolog az életemben.A párom egy fantasztikus ember,nem lehet rá egy rossz szavam sem.

Egyetlen probléma a pénztelenség,ami sajnos oda vezetett,hogy elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját mégpedig azt,hogy a páromat ideköltöztettem a szüleim házába.Már akkor tudtam,hogy ezt még nagyon meg fogom bánni,de annyira vágytunk a közös életre,hogy gondoltam majd együtt megoldjuk valahogy a problémákat.3 éve lakik nálunk a párom és ezalatt az idő alatt jónéhány alkalommal volt részese ő is a hatalmas családi perpatvaroknak,amiket apám generált.Mindketten tudjuk,hogy az lenne az egyetlen esélyünk a normális életre ha elmennénk innen és itthagynánk az apámat,hogy ne tudjon többé terrorizálni bennünket,de sajnos a rossz anyagi helyzet miatt ezt nem tehetjük meg.Mindehhez még az is hozzájön,hogy babát várok.Mindennél jobban vágyunk erre a babára a párommal,de halálosan félek,hogy a gyerekemnek is át kell majd élnie ugyanazt,amit én is átéltem gyerekként.Hiszen egy házban élünk,nem tudom megakadályozni,hogy a kicsi részegen lássa apámat,ill.hiába van nekünk külön bejáratú lakrészünk,az ordítozás és veszekedés mind áthallatszik.

Nem akarom,hogy a gyerekem ilyen körülmények között éljen majd.Már most rossz anyának érzem magam,hogy ilyen körülmények közé képes vagyok megszülni a babámat,pedig előre tudom,hogy mit kell majd átélnie.Természetesen igyekezni fogok,hogy minél kevesebbet érzékeljen az egészből,de teljesen úgysem tudom kivédeni a sok rossz dolgot,ami körülveszi majd.

Már most is rettegek,hogy baja lesz a kicsinek,mert ma is nagyon csúnyán összevesztünk apámmal és dél óta nem tudom abbahagyni a sírást.Mindössze egy tányér levest ettem ma,mert a gyomrom egy gombócban áll az idegtől és képtelen vagyok enni.Félek,hogy baja lesz a babámnak.A párom nincs itthon,csak este ér haza,addig egyedül vagyok,mert apám lelépett valahova,miután összeveszett velem.Úgy érzem megbolondulok itt estig egyedül,ezért is írok ide,hátha tud valaki szólni egy-két jó szót.:(

24/N