Öntenétek belém egy kis lelket? Nagyon ki vagyok készülve és borzasztóan félek!
Röviden annyi lenne a történet,hogy kicsi korom óta abban nőttem fel,hogy a szüleim ölték egymást,mert apám alkholista és emellett még borzasztó keményfejű,öntörvényű.Mindenben és mindenkiben csak a rosszat látja,senki és semmi nem jó neki.Amióta az eszemet tudom nagyon rossz a viszonyom vele.Néha vannak nyugisabb időszakok,de az ilyeneket mindig hatalmas veszekedések és kiborulások követik.Anyukám súlyos beteg,emellett depressziós és pánikbeteg,de még így is dolgozik,mert az apám kényszeríti.
Nekem 8 éve van párkapcsolatom és ez a legjobb dolog az életemben.A párom egy fantasztikus ember,nem lehet rá egy rossz szavam sem.
Egyetlen probléma a pénztelenség,ami sajnos oda vezetett,hogy elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját mégpedig azt,hogy a páromat ideköltöztettem a szüleim házába.Már akkor tudtam,hogy ezt még nagyon meg fogom bánni,de annyira vágytunk a közös életre,hogy gondoltam majd együtt megoldjuk valahogy a problémákat.3 éve lakik nálunk a párom és ezalatt az idő alatt jónéhány alkalommal volt részese ő is a hatalmas családi perpatvaroknak,amiket apám generált.Mindketten tudjuk,hogy az lenne az egyetlen esélyünk a normális életre ha elmennénk innen és itthagynánk az apámat,hogy ne tudjon többé terrorizálni bennünket,de sajnos a rossz anyagi helyzet miatt ezt nem tehetjük meg.Mindehhez még az is hozzájön,hogy babát várok.Mindennél jobban vágyunk erre a babára a párommal,de halálosan félek,hogy a gyerekemnek is át kell majd élnie ugyanazt,amit én is átéltem gyerekként.Hiszen egy házban élünk,nem tudom megakadályozni,hogy a kicsi részegen lássa apámat,ill.hiába van nekünk külön bejáratú lakrészünk,az ordítozás és veszekedés mind áthallatszik.
Nem akarom,hogy a gyerekem ilyen körülmények között éljen majd.Már most rossz anyának érzem magam,hogy ilyen körülmények közé képes vagyok megszülni a babámat,pedig előre tudom,hogy mit kell majd átélnie.Természetesen igyekezni fogok,hogy minél kevesebbet érzékeljen az egészből,de teljesen úgysem tudom kivédeni a sok rossz dolgot,ami körülveszi majd.
Már most is rettegek,hogy baja lesz a kicsinek,mert ma is nagyon csúnyán összevesztünk apámmal és dél óta nem tudom abbahagyni a sírást.Mindössze egy tányér levest ettem ma,mert a gyomrom egy gombócban áll az idegtől és képtelen vagyok enni.Félek,hogy baja lesz a babámnak.A párom nincs itthon,csak este ér haza,addig egyedül vagyok,mert apám lelépett valahova,miután összeveszett velem.Úgy érzem megbolondulok itt estig egyedül,ezért is írok ide,hátha tud valaki szólni egy-két jó szót.:(
24/N
Pont emiatt érzem magam egy óriási idiótának,mert már korábban is tudtam,hogy ebben a házban nem lesz normális életünk és mégis ide fektettük be a pénzünket,most pedig arra készülök,hogy ide hozzam a születendő gyerekemet,pedig tudom,hogy azután sem fog megváltozni semmi.Valahol saját magamat hoztam ilyen helyzetbe,csak az a baj,hogy a pénztelenség miatt meg van kötve a kezem és nem tudom helyrehozni,amit elcsesztem.Ha lenne pénzünk már rég elmentünk volna innen jó messzire,főleg most,hogy jön a baba,de sajnos nem tehetjük meg és ami a legrosszabb,hogy apám nagyon is tisztában van vele,hogy a markában vagyunk.
"Ha ránézel édesanyádra, saját jövőbeni magadat láthatod benne, ha továbbra is ott maradtok."
"Ha belenézel a tükörbe, belenézel a saját lelkedbe, ha végignézel magadon, jövőbeni gyermekedet láthatod meg."
Pont ezek a dolgok fogalmazódnak meg bennem is és rettegek attól,hogy nem tudom ezt elkerülni.
Annak a válaszolónak,aki azt tanácsolta,hogy legyen külön bejárat stb.Ezt már mindet megcsináltuk,szóval konkrétan csak az udvar közös,de így is folyton belebotlunk egymásba,ill ha be van rúgva és veszekedni akar,nem jelent neki gondot átjönni hozzánk.
válasza:Ja és azt a taktikát alkalmazzuk már régóta,hogy megpróbálunk átnézni rajta és nem leállni vele vitatkozni és ez az esetek többségében sikerül is,de van amikor annyira feszíti a húrt valamivel,hogy képtelen vagyok megállni,hogy visszaszüljak neki és akkor kezdődik az üvöltözés,órákig tartó vita.
Ja és a másik dolog,hogy neki az sem gond,ha senki nem szól neki vissza,képes órákig magában üvöltözni a házban,mi meg igyekszünk úgy tenni mintha nem is hallanánk,de valójában mindenkinek pattanásig feszülnek az idegei olyankor.
válasza: válasza:
válasza:Miért nem ütitek egyszer le a vén carost? Nem hiszek az erőszakos megoldásokban alapvetően, de van az a fajta, amelyik csak abból ért.
Egy ilyen helyzetben az én párom már biztos leverte volna, és az öreg alkesz kussban ülne egy sarokban, nem a családot terrorizálná.
válasza:Nyilván "véletlen becsúszott" baba, nem hinném, hogy tudatosan vállaltátok volna így. Sajnos erre már nemigen lehet mit írni, hibát hibára halmoztatok.
Sajnos ez a vége, hogy sok huszonéves pár ennyire sürgeti az összeköltözést. Most ott lesz két szerencsétlen felnőtt egy szerencsétlen gyerekkel, ahelyett, hogy pár év alatt összeszedtetek volna annyit, hogy a közös életet emberi körülmények közt kezdjétek.
Ha nem tudtok elköltözni, nem lesz jobb. Beleragadtok ebbe, ami van. Vagy összeszeditek magatokat és mégis költöztök.
válasza:Még egy lehetőség: körbekapjátok a papát, mindenki, aki él és mozogni tud (benne a mama+rokonok+mindenki) és megmagyarázzátok neki, hogy mostmár vagy abbahagyja a család terrorizálását, vagy elmehet valahova máshova. Eddig "irányított", mostmár vége. Ezek után ti lesztek, vagytok a "családfő", a dolgok úgy fognak történni, ahogyan azt ti diktáljátok, ő pedig e tekintetben "vonuljon nyugdíjba".
Előfordulhat, ha érzi bennetek az összefogást, az erőt, akkor talán még el is gondolkodik a dolgokon.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!