Nagyon pesszimista vagyok, lelket öntenétek belém?

Magamról annyit,hogy van egy majdnem 1 éves kisfiam,párkapcsolatom stabil.

Gyerekkoromban elhagyott anyám,ennek a mai napig viselem nyomait(lelkileg).Apám nevelt fel minket(3 lány).Ő mindent megadott nekünk amire csak szükségünk volt,csak épp a szeretetét nem tudta sose kifejezni és számára egy ölelés is már sok volt.Szeret ő bennünket,de nem érezteti.Volt pár barátnőm,szerelmem az mindig és mindig elveszítettem azokat akiket nagyon megszerettem,közel álltak hozzám.

Középiskolás éveim alatt volt egy barátnőm akivel szintén eltávolodtunk egymástól.nem azért mert szerettük volna,hanem mert más irányba vitt az utunk.Kisfiam születése újra közelebb hozott minket és elég szorosnak mondható a barátságunk.Közben barátnőm is terhes lett,pár napja adott életet kisfiának.Az egész 9 hónap alatt segítségére voltam,és szülésnél is ott voltam vele.Nem győzött hálálkodni,bár nem volt miért hisz számomra ez volt a természetes.Mondta h sok erőt adtam neki azzal h ott voltam.Azt mondta nekem úgy érzi az h ott voltam a fia születésénél még közelebb hozott minket.

De én mégis félek.Félek h elveszítem őt/őket.Hisz mindig ez volt,mindenkit elveszítettem mindig akit közel engedtem magamhoz és megbíztam benne.Nagyon szeretem barátnőm és megviselne ha ezentúl nem találkoznánk.