Létezik sírig tartó házasság? Tudom, kissé pesszimista, de meg kell kérdeznem.
Én most 20 éves vagyok. Már 3 éve együtt vagyok a párommal. Persze még nem tervezünk esküvőt, mert se anyagi helyzet se semmi miatt nem tudjuk megengedni magunknak. Viszont, el tudnám vele képzelni az életem, mert nagyon szeretjük egymást.
Mostanában azt hallom, hogy a házasságok több mint fele válással végződik. Persze embere válogatja, de van még esély a mai világban boldog házasságra? Nyilván kisebb súrlódások mindig vannak.
Van olyan, aki már régóta házas, és nem tervez épp válást közületek? Bíztok még ebben?
Mi már több, mint 20 éve vagyunk házasok és nem tervezünk válást.
Szerintem a mai házasságok többségeben az a baj, hogy egyrészt mindenki a saját érdekeit nézi, nem a másikét. Nálunk ugy megy, hogy mindketten elöször a másiknak akarunk örömet okozni, a saját örömünk legföbb oka, hogy a másik boldog.
Másrészt ha valami nézeteltérésünk van, akkor megbeszéljük és vagy megegyezünk, vagy abban maradunk, hogy más a véleményünk - de ez természetesen az alapvetö dolgokra nem vonatkozik, tt meg kell egyezni ugy, hgy mindkettönknek megfeleljen. (Csak egy példa: mindketten nagyn fontosnak tartjuk a 100%-os hüséget egymáshoz - itt nem tundánk a másik ettöl eltérö véleményét elfogadni.)
A házasságnak NEM a szex a legfontosabb tényezöje(hozzátartozik, szép, de nem ez a lényeg), hanem a kölcsönös szeretet, megbecsülés, bizalom, tisztelet. Ezt mostanában nem igen tartják fontosnak, és itt tévednek nagyot.
Nagyon sokszor olvasom itt is, hogy minden kis problémánál azonnal az elsö "megoldás", hogy nehogy engedj a másiknak, inkább elválni, mint alkalmazkodni. ugy gondolom, hogy a válások nagy részét le lehetne kerülni, ha nem egymás ellen, hanem együtt próbálnák a gondokat megoldani.
Kivánom neked, hogy te is olyan jó házasságban tudjál majd élni, mint ahogy nekünk sikerült.
Nagyon szépen köszönöm az optimista, kedves válaszokat!
Kedves utolsó, az elméleteddel nagyon egyetértek. Remélem nekem is menni fog.
Csak van egy másik oldal, sokszor hallom egyetemen, hogy hát én soha nem házasodnék meg, meg miért kell papír róla, meg miért kell egy életre egy társ. Egy lány azt mondta, hogy ő már megtervezte, hogy 50 évesen elválik, lesz egy gyereke, és majd új életbe kezd egy új párral. (Még a tervezett első lovag sincs meg.)
Bár nem befolyásolnak mások, mégis ijesztő a tendencia. Szerintem is fontos az alkalmazkodás. Én már most nagyon ragaszkodom a páromhoz, és egy rosszabb pár hónapos időszakon túl, már fél éve ismét teljes a harmónia.
Szerintem sem kéne mindent korlátozásnak megélni, és egyből a válást fontolgatni.
További boldogságot kívánok a válaszolóknak!
Nagynénikém és férje.
Óvodáskoruk óta ismerték egymást. Közel a 80-hoz választotta el őket a halál. Párhét múlva mindkettőt eltemették.Nagyon szép életet éltek.Ahol szeretik egymást, a nehézségek, csak erősítik a kapcsolatot.
Mindkettőnknek ez a második házassága. 34 éve ismerkedtünk meg.31 évi együttélés után, három éve volt az esküvőnk.
Ha két ember szereti egymást, összeakarnak tartozni. Ennek legerősebb változata a házasság.
Legyetek boldogok, egy életen keresztül.
Én elváltam. Nayg szerelem volt, mindkettőnknek első és elrontottunk számos dolgot, amit azóta már tudok, hogy mire kellett volna ügyelni. (Másik tiszteletben tartása,stb.)
Ez nem sikerült és tudom/látom, hogy sokan esnek másmilyen jellegű hibákba.
Azoknak sikerülhet, akik 1, vagy ösztönösen tudnak sok ilyen dolgot, 2, mások példáján okulva időben észbekapnak 3, kölcsönösen akarják a dolgot.
lehetséges, szerintem.
tartsd nyitva a szemed, hogy mások hol rontják el és legalább azokra a lehetséges buktatókra ügyelj!!!
tisztellek, üdv
15 éve vagyunk házasok.
A férjem mindenféle együttjárás nélkül egyszercsak megkért, én meg igent mondtam, mert két éve szerelmes voltam belé, mivel megismertem a gondolkodásmódját, és tudtam, hogy az általam ismert legjobb férj áll előttem, egyelőre feleség nélkül.
Ekkor én 19 voltam, ő 24.
Nem kellett hosszas együttjárás, majd együttélés ahhoz, hogy tudjam, hogy ő kell nekem. Tudtam, hogy ő hogy viszonyul a gondolataiban a feleségéhez és a házassághoz, engem csak belehelyezett ebbe a viszonyrendszerbe mint konkrét személyt. Mintha egy matematikai képletbe behelyettesítünk egy konkrét számot (matektanár egyébként). Másnaptól éreztem mindazt a szeretetet, szerelmet és ragaszkodást, amit ő a feleségének szánt. Nem gondoltam, hogy létezhet ilyen.
Köztünk válás szóba sem jöhet. Úgy mentem hozzá, hogy ezzel tisztában voltam. Azt éreztem, sokkal felelősségteljesebben kell döntenem, mintha a válás is benne lehetne a pakliban. Szinte a mellkasomban éreztem a döntés súlyát. Kijózanító volt, bármennyire is szerelmes voltam.
Ahhoz, hogy ne legyen válás a vége, szerintem két dolog kell:
1. Felelős öntés, hogy nem fogunk elválni.
2. Megfelelő hozzáállás, ami ezt a valóságban lehetővé is teszi. Ez: a kapcsolat fontosabb, mint én vagy az igényeim. Teljes őszinteség akkor is, ha kellemetlen. Megbocsátásra való készség. Felelős bánás a pénzzel. A felelőtlen és gyerekes gondolkodás teljes hiánya. A társam fontosabb, mint a szüleim. A másik személyiségének tisztelete, a kritizálásról való lemondás.
Az ismeretségi körömben jó pár jól működő házasság van sajátomon kívül. Persze hogy meg lehet csinálni, csak manapság vagy nem tudják, mi kell hozzá, vagy nem hajlandók felvállalni. Pedig nagyon megéri.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!