Miért kell időpontot kérnem, ha látni akarom a saját kis unokámat? Nagyon megalázó, hogy be kell jelentkeznem a saját fiamhoz meg a feleségéhez, hogy lássam a picúrt.

Anyukám engem is a 80-as években szült, de érdekes módon - ahogy nekem mesélték - sose jöttek úgy a nagyszülők, hogy nem kérdezték meg, hogy alkalmas-e.

Nekem nincs anyósom, de a saját anyám is úgy jön, hogy megkérdezi, hogy alkalmas-e unokát nézni. Előfordul, hogy éppen erre jár, és felugrik 10 percre, de ha kimondottan ide akar jönni, akkor bizony szól. Én mondjuk szeretem, ha akár anyukám, akár barátok váratlanul meglepnek, de azért olyankor nem illik sokáig maradni, és pláne nem illik megsértődni, ha azt modnják, hogy bocs, nem jókor jöttél. És akinek pedig külön kérése az, hogy váratlanul ne törjenek rá, annak ezt a kérését illik tiszteletben tartani. Amúgy meg nekem is volt már olyan, hogy éppen rosszkor jöttek hozzám, volt, hogy éppen rumli volt és égett a fejem, vagy éppen már készültem indulni valahová, vagy a gyereket altattam aki pont nyűgös volt, vagy csak éppen szerettem volna kicsit magamban el lenni, tévézni, olvasni, és éppen nem hiányzott senki társasága. Ilyenekre is gondolni kell ám. Nem értem, miért nem lehet tiszteletben tartani egy család kérését. Ha meg annyira unokázni akarsz, akkor hívd át őket te magadhoz, lásd őket vendégül. Ha azt mondják, hogy ráérnek, akkor mennek, ha nem érnek rá akkor nem mennek.

Ez nem láthatási idő előírása!

Hozzám anyukám csaknem naponta jön, de őt is megkértem, szóljon ide, mielőtt jön, hogy jó-e nekem, nekünk. Ha elfelejti, akkor az ajtóban állva telefonál :-) Pedig akkor már csengethetne is... És nem veszi zokon.

Én azért kértem, mint a többiek is írták példának, mert nem szeretném, hogy ránknyisson, nem szeretném, hogy kapkodva kelljen öltözni "olyan" helyzetben. Van kulcsa, ha jelezte, hogy jön, akkor bejöhet egyedül, örömmel látom, megvendégelem, ebédidőben neki is terítek automatikusan, ésígytovább.

Anyósom 130 km-re lakik, ha szól, hogy jönne pár napra, akkor jöhet, addig marad, amíg akar, de nem ül föl a buszra és állít be hozzánk váratlanul!

Inteligencia, egymás elfogadása. Ez hiányzik magából, és az unoka issza meg a levét.

Hogy generácoós kérdést csinálsz a dologból, megkérdeztem a nagymamámat (aki épp most telefonált és 90 év felett van) hogy régen hogy volt.

Azt mondta, hogy hozzá sem jöttek bejelentés nélkül, megvolt 1 délután, amikor vendéget fogadott a család és csak akkor jöttek a nagyszülők. Azon kívül náluk volt 1 délután amikor a nagyszülők mentek az unokájukért az iskolába, és elvitték cukrászdába, majd este vitték haza.

És a fiamra soha nem mondanám, hogy gonosz szeretni nem tudó ember, akármit csinálna. Ha pedig mégis ilyen lenne, akkor csak te nevelted ilyenre, a te viselkedésed miatt ilyen.

Én már nem a 20-as korosztályt képviselem (35/N), anyósom meg hatvanon túli asszony. Mi városban lakunk, ők 10 km-re faluban. Nyitott csaj ám (számítógépezik,autót vezet, összefoglalva nem egy fejkendős mama). De szól(nak) ha jönnének papával. Vagy ha pl. bejönnek a városba vásárolni, akkor ránkcsörögnek, hogy "itt vagyunk a Tesco-ban, nem zavarunk, ha felugrunk".

Nem azért mert zavarnak. Hanem mert lehet nálunk pl. vendég is. Vagy esetleg mi mentünk el valahová és ne kanyarogjanak feleslegesen. Vagy nekünk van más családi program a gyerekkel, szomszédokkal, én rokonaimmal és akkor meg tényleg nem akarnak zavarni.

De megfordítom:

Mi is szólunk, ha megyünk. Mert nekik is önálló életük van. Mennek vásárolni, utaznak egyet ha kedvük van, elmennek rokont látogatni, vagy temetőbe virágot vinni, vagy bármi.

A másik oldala, hogy még soha nem mondtuk azt a másiknak, hogy most ne gyere.

Csak a figyelmesség egy alapdolog a családon belül is. A hozzátartozónk (apánk, anyánk, gyermekünk, testvérünk) nem a cselédünk, hogy úgy rángassuk ahogy akarjuk, meg akkor álljon glédába, mikor mi úgy gondoljuk.

És még csak azt sem mondom, hogy "hűűű, de szerelmesek" lennék egymással anyósomba. Elfogadtuk egymást a másik jó és rossz tulajdonságaival. Idomulunk, csiszolódunk, mert ez a család érdeke. Tisztelem és becsülöm benne, hogy ő ezt belátta és próbál hozzánk igazodni. Igyekszem én is kedvében járni.

Ha valami nem tetszik neki, akár el is mondhatja (el is mondja szép, válogatott szavakkal, emberi hangnemben). Meg én is neki. megbeszéljük és kész.

De ha bántana, pejoratív jelzőkkel illetne és ő akarna úr lenni az én portámon, akkor asziszem én is szájat nyitnék.

A 80-as években....

én akkor voltam gyerek, de nem emlékszem olyanra, hogy a nagyszüleim csak úgy szaladgáltak volna hozzánk.

Amúgy meg 2009 van....

Kedves nagyi!

Sajat maganak csinal problemat, sajat magat stresszeli feleslegesen. A kisunoka a magae, ne aggodjon, nem veszi el senki magatol!

Oruljon annak, hogy ilyen kozel laknak egymashoz. Probalja meg elofagdni, hogy a fianak es a menyenek kulon, onallo elete van mar. Ok egy csalad. Maga a nagymama. A nagyinak kell alkalmazkodnia a fiatalokhoz.

Probalja meg szep szoval, nem eroszakosan, felhivni oket telefonon, megkerdezni toluk, hogy raernek-e, atugorhat-e hozzajuk ekkor es ekkor.

Hivja fel a kis menyet, es vigye at a sutemenyt amit sutni tetszett nekik, jarjon a kedvukbe, es ne akadekoskodjon.

Biztos vagyok benne, hogy se a fia, se a menye nem tiltana a kisunokat magatol, ha nem akarna egyfolytaban naluk lenni, es ha hagyna oket elni!

Lehet hogy maga bologatott az anyosaeknak meg anno, de most a fia es a menye nem bologatnak maganak. Nekik mas a felfogasuk, mas a velemenyuk sok mindenrol.

Nagyi! Fogadja el oket ugy ahogy vannak!

Oruljon annak, hogy a fia part talalt, szuletett kisunokajuk, remelem mindenki egeszseges.

Oruljon nagyi, oruljon, ne stresszelje magat feleslegesen!

Most hivja fel oket, ne durcazzon otthon, ne buslakodjon, susson nekik gyorsan egy sutit, vigye at hozzajuk, szeresse oket!

Senki nem gonosz, rosszindulatu, senki. Fogadja el a masikat, higgye el nagyi mashogy fognak allni magahoz.

Nagyi, valtozzon meg!

Sajnálom, hogy így megbántódtál, meg azt is, hogy ennyien ilyen csúnyán lehordtak, amikor segítségért jöttél ide.

Nekem még nincs gyerekem, de ha lesz, nagyon szeretném, ha Anyukám segítene, vigyázna rá, hogy gyerek mellett is lehessen magánéletem. Én imádom a nagymamámat, szegényebb lett volna a gyerekkorom és szegényebb lenne a mostani életem Nélküle és Papikám nélkül! Ne foszd meg ettől a kis unokádat egy sértődés miatt, szüksége van Rád, a szerető nagyszülő nagyon fontos egy gyerek (és egy felnőtt) életében! Szerintem csináld azt, hogy ne vendégeskedni menj, hanem kérd el a gyereket, vidd el Magadhoz - akkor biztos rájönnek a fiadék, milyen jó is a nagymama a közelben, mert lesz egy kis szabadidejük! És akko rbiztosan szívesebben fognak látni a házukban is! Egyébként az, hogy megkérnek, hogy szólj, mikor mégy, nem hiszem, hogy azt jelenti, nem látnak szívesen, lehet, hoyg csak nem mindig érnek rá! De ha meggyőzöd őket, hogy Te SEGÍTENI szeretnél az imádott kisunokád körül, egyrészt, hogy a kicsivel lehess, másrészt, hogy őket is segítsd, szerintem megváltozik a hozzáállásuk!

Én szorítok Neked!

Nálunk is volt ilyen problém, a párom anyukája nagyon megsértődött rám egyszer.

Ők nagyon messze laknak tőlünk, és tényleg ritkán látják az unokájukat (1 év alatt háromszor tudtak eljönni). Egyszer szóltak, hogy jönnének, de nekem iskolai elfoglaltságom volt, nagyon kellett készülnöm egy közeli vizsgámra. Mondtam, hogy most igazán ne jöjjenek, mert muszáj tanulnom, de a következő héten szívesen látjuk őket. Erre megsértődött, nem is beszélt velem két hónapig.

Szerintem egy nagyszülő is legyen kicsit rugalmas!

Nagyika! Az oké, hogy megállapítottad, hogy a fiad és az unokád anyja -aki ugye a menyed- szívtelenek, szeretni nem tudó emberek. De üres estéiden gondoltál-e arra, hogy a fiadat Te nevelted???!!

Szerintem semmi megalázó nincs abban, hogy szólsz nekik, hogy átugranál hozzájuk. Te örülnél-e neki, ha mondjuk ők rendszeresen betelepednének hozzád este kilenckor, amikor Te már inkább a lábadat áztatnád?

Van egy kolléganőm, aki amikor anyós lett, megkérdezte, hogy mit csináljon, hogy jóba legyen a menyével, úgy, hogy ikerházban laknak? Mondtam neki semmit, csak tudják, hogy mindig számíthatnak rád.

Újra kellene gondolnod a helyzetet, hiszen a nyolcvanas évek már réges régen elmúltak. (Nem idetartozik, de lakógyűlésre is azért utálok menni, mert egy kedves idős úr minden problémával kapcsolatosan elkezdi mondani, hogy mi volt 1976-ban amikor beköltöztek...)