Mi van velem? Miért vagyok ilyen?
Nem érdekel senki és semmi, nem érdekel hogy minek mi lesz a következménye és a szüleim sem érdekelnek. Állandóan visszapofázok a szüleimnek és másoknak is. Valamelyik nap nagyon rondán beszéltem anyámmal és nem hallgattam rá, még a hangomat is felemeltem és apám akkor pofont leb@szott hogy lezsibbadt az arcom, de a szemébe röhögtem. Amikor büntetés van akkor úgyis kiszökök valahogy vagy direkt azt csinálom ami meg van tiltva és nem érdekel ha megtudják. Mondjuk mostanában már nem szoktak semmit tiltani. Amikor azt mondják hogy nem mehetek sehova akkor felveszem a cipőmet és kisétálok az ajtón és elmegyek. Nem tudom mi lett velem, ennyire rossz nem voltam soha. Néha szeretem látni ha mással rossz dolog történik és rossz kedve van, szoktam gonoszkodni is. Néha cigizek és iszok (tudom hogy qvára nem menő!) és ezt a szüleim tudják, kaptam is érte nem is egyszer. Anyám szokott sírni miattam de olyankor nem érdekel. Néha meg visszajön a normális énem és elkezdek gondolkozni hogy nekem ez miért jó. A végén arra jutok hogy nem is érdekel. És amikor normális vagyok nem merek a szüleim elé menni mert rájövök hogy sok csalódást okoztam nekik. A helyükbe a sebészetig rugdosnám magam. Régebben amikor apám ideges volt szólni nem mertem hozzá nemhogy kiabálni. Anyám tegnap este is sírt de nem érdekelt, most meg sajnálom de nincs pofám odamenni és bocsánatot kérni. Miért vagyok ilyen kis paraszt?
16/F
válasza:Uhh..hát nem lehet könnyű a szüleidnek, az biztos!
Tanulj meg viselkedni, mert később komoly gondjaid lesznek!
Bátran menj oda eléjük és kérj bocsánatot, esetleg mondd el azt amit ide leírtál. Ha te megvernéd magad, akkor szerinted a szüleid mit gondolnak?
válasza: válasza: válasza:Az jó, hogy változtatni próbálsz. :)
Kamasz vagy és most megakarod mutatni a világnak, hogy mekkora gyerek lett belőled.
Ne bántsd a szüleidet tovább, nem érdemlik meg. Írtad, hogy már nem szoktak semmit sem tiltani, akkor meg nincs értele lázadni...
Szerintem neked is jobb lenne, ha jó viszonyod lenne a szüleiddel.
Ne, hagyd, hogy kibújjon megint belőled az ördög. :)
válasza:Szerintem az ilyesmire a kamaszkor nem mentség.
Tudod hogy mik a hibáid, ez jó. Azt hogy változtatnod kell tudod, de csak magadban tudod elindítani a folyamatot.
válasza:Nem lehet ezt egy legyintéssel elintézni, hogy "kamasz, majd elmúlik!".
A negatív viselkedésre is "rá lehet szokni" és aztán már nagyon nehéz, sokszor lehetetlen a javulás és a tönkrement családi kapcsolat helyrehozása.
Itt a szülők is hibásak lehettek, csak ennyiből nem derül ki, hogy miben?
Úgy érzed, keveset foglalkoztak veled?Túl szigorúak vagy épp túl engedékenyek voltak?Ivott valamelyikük?Anyagi gondok vannak?Ezek szoktak a leggyakoribb problémák lenni.De ha alapvetően jó a kapcsolat agyerek és a szülők között, akkor nem szokott így eldurvulni a helyzet.
Minden esetre kérj bocsánatot a szüleidtől most, mert később nehezebb lesz, aztán odáig juthatsz, hogy már eszedbe sem jut jóvá tenni.De ha bocsánatot kérsz, akkor jegyezd meg, hogy ahhoz is kell tartanod magad és többé ne bosszantsd fel őket.Felnőttesebb módját válaszd az önállóságod érvényesítésére.Ha látják, hogy komoly vagy és megbízható, egy idő után már nem kell majd elkéredzkedned.Ne aggódj, nem kell ahhoz olyan sok idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!