Család után régi nagy ő?

Belegondoltam: Ha valaki a férje /felesége mellett másról ábrándozik, ott bizony valami nem stimmel a házasságban... Az én férjem testileg-lelkileg tökéletesen megad mindent, imádom és azért mentem hozzá, mert elkötelezettnek éreztem magam vele szemben. Mi a túrót keresne az életünkben az ex?? Beteges dolog.Akármennyire is szerettem anno, most már nagyon zavarna ha felbukkanna,és igyekeznék mielőbb lekoptatni. Nagyon szegény lennék, ha a baráti köröm az exekből állna, jézusom! A volt feleség az más, a gyerekek miatt talán kell is a jóviszonyt erőltetni, de egy volt barátnő, ugyanmár....

A baráti köröm nem a volt barátnőimből áll. De természetesen valamilyen szinten tartom a kapcsolatot velük, hála az iwiwnek, Facebook-nak. Ha jól emlékszem, soha nem kaptam olyan visszajelzést, hogy fujjj, te az átkos múlt vagy, takaroggyáá. Inkább olyant, hogy szia, de jó, hogy megvagy, mi van veled?? És talán még egy-két emlék felelevenítése. Meg egy-két kedves, utólagos, köszönő szó. És még soha nem hallottam, hogy a feleségemnek ez ellen bármi kifogása lett volna, ahogy nekem sincs egyetlen ilyen ismerőse ellen sem.

Hát én elég furcsán néznék a férjemre, ha a facebookon arról áradoznának egy csajjal, hogy emlékszel milyen jó volt? Itt arról van szó igazából, hogy nincs rá szükség. Sem nekem sem neki. Ha neked igen, az a te dolgod, de szerintem ez akkor sem normális dolog egy párkapcsolatban lévő embernek.

Még annyit, hogy amikor még nem voltam férjnél és felhívtak vagy írtak az exeim, kivétel nélkül mind szerették volna felmelegíteni a káposztát. Persze, először ott is ˇ"mivan veled" szöveg volt? Egy normális férfi aki rendezett párkapcsolatban van, nem keresi a volt szerelme társaságát. Azért múlt, mert múlt elmúlt, ha nem múlt el akkor rángatják bele a jelenbe.

Ez teljesen normális dolog egy párkapcsolatban lévő embernél. Az ember az emlékeiből van, a személyisége abból áll össze, hogy eddig milyen hatások, élmények érték, ettől alakult ki a mai értékrendje is olyanná, amilyen most. Én teljesen meg vagyok elégedve a feleségem személyiségével, ezek szerint az életútjával is, ami idáig vezetett, ami előttem volt és ami miatt ilyen lett. Ebbe beletartoznak a családi kapcsolatai, iskolái, munkahelyei és a leginkább embert formáló korábbi kapcsolatai is. Ezzel együtt ismertem meg, ezért szeretem meg, mert ilyen, miért lennék féltékeny a múltjára? És ha régi ismerősökkel találkozunk, legyen az bárki is, szívesen elmeséljük egymásnak, ki is volt az annak idején. Ugyanis társak vagyunk, jóban és rosszban, múltban és jövőben egyaránt.

Nincs ebben semmi rossz,én tartom a kapcsolatot több exszel is aktuális páromat ez nem érdekli és ez így jó.Ha hisztériázna már rég ő is ex lenne csak vele nem is tatánám a kapcsolatot

A "tartom a kapcsolatot az exeimmel, néha eldumálok velük" és a "már van családom, de még mindig a volt barátomat/barátnőmet szeretem" nem ugyanaz.

Ezaz 18-as!! De úgy látszik egyes párkapcsolatban még az is normális, ha a párjuk az előző kapcsolatukat még nem zárták le érzelmileg! Még támogatják is, hát hajrá!

A jelenlegi párommal, feleségemmel élek. Nem a volt szerelmeimmmel. Otthon eszem, alszom, élem az életem minden elemét, neveljük a gyereket. De nem vagyunk féltékenyek képekre, hangokra, e-mailekre, SMS-ekre, szellemekre, gondolatokta, szekrénynyikorgásra. A múlt bennünk él, az életünk, érzelmeink kontinuitása megvan, ha valakit szerettem, embert, 10 évvel ezelőtt, ma is mosolygok rá, ma is megölelem, ma is örülök neki, legyen az rokon, barát, volt kolléga, osztálytárs vagy volt szerelem.