Kaphatnék néhány tanácsot esetleg jó szót?
Megmondom őszintén nincs konkrét kérdésem. Mérhetetlenül el vagyok keseredve és nemtudom mitévő legyek. 22 éves vagyok, egyetemista, tele célokkal, nagy álmokkal... Múlthéten találtam egy gyanúsnak tűnő csomót a hónaljam környékén. Anyu sem találta normálisnak, hát rohantunk az orvoshoz. Biztatott, hogy biztos csak a stressz, nehéz időszakon vagyok túl, stb, de az arcáról mindent le lehetett olvasni. Vizsgaidőszakom van. Két nagyszülőmet vesztettem el két hónapon belül, már nem bírom lelkileg. A felmenők között minden generációban halt meg/volt valaki rákos édesapám felőli rokonságban, várható volt végülis, hogy a miénk sem marad ki, bár igyekszem pozitívan gondolkozni, de nem megy.
Tavaly télen kiderült, hogy örököltem nagypapám ízületi gyengeségét és porcproblémáit is, a sporttal fel kellett hagynom... aztán elvesztettem őt, majd nem sokkal később a másik ági nagymamámat. Az az ember, aki elindított a pályámon, végtelenül támogatott a tanulmányaimban, kórházban fekszik öntudatlanul, szintén haldoklik, szakmailag már nincs kire úgy támaszkodnom mint ahogy rá tudtam.
Emellett 6 vizsgám volt, 3 kőkemény... szó szerint végigszenvedtem testileg-lelkileg nyűglődtem az utóbbi 2 hónapban. Erre nem hiányzott más, mint egy ilyen dolog. Hétfőn kiveszik a csomót és szövettanra küldik. Az orvos szerint minimum 2, de akár 4-5 hét is lehet (ez a jellemzőbb), mire megérkezik az eredmény, hogy jó vagy rosszindulatú daganatról van-e szó. Már most is kivagyok idegileg egyik pillanatban erős vagyok és bizakodok, de valljuk be azért marhára be vagyok tojva, a következő pillanatba már sírok.
A szüleim szintén iszonyat zaklatottak, előttük pláne próbálok pozitívnak tűnni, de egyszerűen már nem megy. :( Nem értem, hogy miért kell ezt átélnem ilyen fiatalon, miért kapok ennyi terhet a nyakamba, amikor más korombelinek az a legkomolyabb problémája, hogy melyik fesztiválra menjen a nyáron... Én nem bírok ki még egy hónapot bizonytalanságban és mivel nagyon szeretném azt hinni, hogy egy jó indulatú valamiről van szó, az lesz csak az igazi pofon, ha kiderül hogy nem. Hogyan lehet ezt feldolgozni? Örülnék minden jó szónak, vagy tanácsnak, mert egyelőre én tartom a lelket a páromban, a családban és mindenkiben, ezt pedig már nem bírom egyszerűen. :(
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat! Szerencsére az utolsó vizsgámat is teljesítettem, így legalább egy problémával kevesebb, azonban jóval több időm jut gondolkodni, ami nem jó. Sürgősen kellene valami nyári munkát találnom.
Nem érzem rosszul magamat testileg, csak kimerült vagyok, ha sokat mozgok, sportolok, futok, akkor este fájnak a térdeim és ennyi. 22 évesen "porlanak" szét a térd porcaim ez egy vicc... :) Az orvosok szerint hibáztak, amikor 12 évesen igazolt sportolóként többször is elmentem a térdeimmel dokihoz, aki mindig elhajtott, hogy hisztizek. Ha akkor abba hagyom a sportot, amikor nyúlni kezdtem, akkor most jobb lenne a helyzet. Na de kérdem én van ebben jó megoldás? Az életem volt az úszás, a kirándulás és a futás, most meg választhatok, hogy viselem a fájdalmat és tönkreteszem a lábaimat, vagy ülök itthon a négy fal között. Ezt is nehezen tudtam feldolgozni, de beletörődtem, nagypapám is leélt 20 évet térd protézissel, ha úgy alakulna én is lefogok.
Mindig is egy hátborzongató gondolat volt az életemben, hogy mi lesz ha én leszek a következő daganatos beteg a családban... Egy barátnőm 3 éve, nagybátyáim 8 éve, dédnagypapám 5 éve, egyik nagypapám 4 éve hunyt el rákban és mindenki hősiesen küzdött a végsőkig. Ha belegondolok jobb is ha én vagyok a következő, azt nehezebben viselném, ha a család más tagjával történne ugyanez, nem pedig velem.
Talán ha nem vesztettem volna el ennyi embert a közelmúltban, akkor pozitívabban viselném a dolgokat. Ha sikerültek volna elsőre a vizsgáim, akkor talán az erősített volna, de nem... mostanában semmi nem akar összejönni és mindez nagyon nagyon nehéz. Igyekszem nem gondolni rá, de néha belém hasít és nem bírok aludni sem nyugodtan!
Nem adom fel, amúgy is mit tehetnék? Nem fogok önző módon elmenekülni a világról, hiszek abban, hogy nekem ennél "több" jár. Bízok a legjobbakban, de hazudik az, aki azt mondja, hogy ezt nyugodtan, higgadtan el lehet viselni anélkül, hogy egyszer is eszembe jutna, hogy mi lesz pár hét múlva. Még a nagyszüleim halálát sem dolgoztam fel, így nehéz szembesülni azzal, hogy fogalmam sincs mi vár rám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!