Kaphatnék néhány tanácsot esetleg jó szót?
Megmondom őszintén nincs konkrét kérdésem. Mérhetetlenül el vagyok keseredve és nemtudom mitévő legyek. 22 éves vagyok, egyetemista, tele célokkal, nagy álmokkal... Múlthéten találtam egy gyanúsnak tűnő csomót a hónaljam környékén. Anyu sem találta normálisnak, hát rohantunk az orvoshoz. Biztatott, hogy biztos csak a stressz, nehéz időszakon vagyok túl, stb, de az arcáról mindent le lehetett olvasni. Vizsgaidőszakom van. Két nagyszülőmet vesztettem el két hónapon belül, már nem bírom lelkileg. A felmenők között minden generációban halt meg/volt valaki rákos édesapám felőli rokonságban, várható volt végülis, hogy a miénk sem marad ki, bár igyekszem pozitívan gondolkozni, de nem megy.
Tavaly télen kiderült, hogy örököltem nagypapám ízületi gyengeségét és porcproblémáit is, a sporttal fel kellett hagynom... aztán elvesztettem őt, majd nem sokkal később a másik ági nagymamámat. Az az ember, aki elindított a pályámon, végtelenül támogatott a tanulmányaimban, kórházban fekszik öntudatlanul, szintén haldoklik, szakmailag már nincs kire úgy támaszkodnom mint ahogy rá tudtam.
Emellett 6 vizsgám volt, 3 kőkemény... szó szerint végigszenvedtem testileg-lelkileg nyűglődtem az utóbbi 2 hónapban. Erre nem hiányzott más, mint egy ilyen dolog. Hétfőn kiveszik a csomót és szövettanra küldik. Az orvos szerint minimum 2, de akár 4-5 hét is lehet (ez a jellemzőbb), mire megérkezik az eredmény, hogy jó vagy rosszindulatú daganatról van-e szó. Már most is kivagyok idegileg egyik pillanatban erős vagyok és bizakodok, de valljuk be azért marhára be vagyok tojva, a következő pillanatba már sírok.
A szüleim szintén iszonyat zaklatottak, előttük pláne próbálok pozitívnak tűnni, de egyszerűen már nem megy. :( Nem értem, hogy miért kell ezt átélnem ilyen fiatalon, miért kapok ennyi terhet a nyakamba, amikor más korombelinek az a legkomolyabb problémája, hogy melyik fesztiválra menjen a nyáron... Én nem bírok ki még egy hónapot bizonytalanságban és mivel nagyon szeretném azt hinni, hogy egy jó indulatú valamiről van szó, az lesz csak az igazi pofon, ha kiderül hogy nem. Hogyan lehet ezt feldolgozni? Örülnék minden jó szónak, vagy tanácsnak, mert egyelőre én tartom a lelket a páromban, a családban és mindenkiben, ezt pedig már nem bírom egyszerűen. :(
válasza: válasza:Megértelek... Nekem is volt egyszer valami furcsa kinövésem a combjaim közt, leoperálták, 2 hetet kellett várjak a szövettanra. Nem mondtam senkinek, hogy ne aggódjanak, de halálra aggódtam magam. Aztán minden rendben volt.
Ne idegeskedj, próbáld lekötni magad, bár tudom, hogy nehéz. Remélem midnen rendben lesz!
válasza: válasza:Nagyon megindító volt olvasni az írásodat!
Én sem tudok mást kívánni mint hogy minden rendben legyen a továbbiakban! Hidd el neked még sok jót is tartogat az élet!
válasza: válasza: válasza: válasza:Először is: együttérzek veled, másodszor pedig: fel a fejjel, minden rendben lesz :)
Biztosan nincs könnyű dolgod most. A legrosszabb, amit tehetsz (és amihez sajnos az élet hozzásegít, ahogy olvasom), ha nem kötöd le magad, és rágódsz a dolgokon. Nagy pech, hogy abba kellett hagynod a sportolást, amit bizonyára szerettél. Én is sportolok (tánc), és el tudom képzelni, milyen vacak lehet nélküle élni.
Azt tanácsolom, mindenképpen találj magadnak valamiféle elfoglaltságod. A helyedben lehet, nyitnék egy blogot, és vezetni kezdeném, mi történik magammal. Szépen írsz, érdemes lenne. Lekötnéd magad, és hidd el, azzal is segítesz ám, ha kiírod magadból a gondjaidat. És ha esetleg blogra adnád a fejed, kérném a címét :), mert érdekel a történeted.
A betegséggel kapcsolatban: ha anyagilag megengedhetitek magatoknak, mindenképpen elvégezném a helyedben az agykontroll tanfolyamot. Sokan így gyógyítják magukat, és sokaknak segít akkor is, amikor az orvosok már lemondtak a betegről. A páciens meg elhatározza, hogy nem fog meghalni, kezelni kezdi magát a csodálatos agy segítségével, és rengeteg hihetetlen gyógyulásról lehet hallani :). Amúgy is sok mindenre jó az agykontroll, én is el fogom végezni a tanfolyamot. [link]
És még valami: apai ágon nagymamám 80 éves. Most harmadjára kell megküzdenie a rákkal. Volt fiatalon mellrákja (levették mindkét mellét), aztán pár évvel ezelőtt vastagbél rákja, most pedig a gyomrában találtak valamit. Ez már áttétes. Én is sokszor megkérdeztem magamtól és Istentől, vajon miért történik ez, miért kell harmadjára is ilyeneknek kitenni egy 80 éves asszonyt...? Erre azonban nincs jó válasz. Ahogy a Harry Potterben mondják (és a Harry Potter jó :D): aminek jönnie kell, jönnie fog, és ha itt lesz, szembenézünk vele. Ennyi. Fel kell venned a kesztyűt, és megharcolni a magadét - persze csak ha rosszindulatú a daganat. De reméljük, mindez fölösleges szófecsérlés volt, és hamarosan megkapod a jó híreket :). Nagyon szorítok!
26/N
nagyim
válasza:Ne gondolj a rosszra mert bevonzod!Tehát próbáld azt magadban lerendezni,hogy ezt ki kell venni és ennyi.Tudom nehéz és könnyű ezt írni,de hidd el ha pozitívan állsz a dologhoz jobb lesz!
Minden jót kívánok neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!