Ezzel a helyzettel, te mit tennél?

Sokat nem tudok tenni a családi béke miatt, de ez az én családomba nem fordulhatott volna elő, ezért nehezen tudom kezelni.

Az úgy volt, hogy:

A párommal lakást akartunk venni, évekig gyűjtöttünk rá, hogy meglegyen az önrészünk. A párom apja, nagyon szerette volna, hogy ha a közelében veszünk lakást, de azon a környéken drágábbak a lakások, mint ahogyan mi terveztünk. Nem volt sem elég sok pénzünk sem óriási nagy hitelt felvenni nem akartunk. 1/3-ával kerülnek többe a lakások, mint amire mi kalkuláltunk ezen a környéken. 2 év alatt viszont meggyőzött minket a párom apja, hogy vegyünk fel több hitelt, mint terveztük és ő majd fizet a törlesztésekbe havonta. Ezt nem ajándékba adná, hanem a párom öröksége lenne, majd ha öröklésre kerül a sor ( szerencsére jó sokára, mert szerencsére egészséges mindenki), akkor ő majd ennyivel kevesebbet kap, mint a tesói. Én nagyon nem akartam ezt a lakást, ezért is tartott ennyi ideig, mire igent mondtunk és belementünk ebbe. Ezt megtapasztalva, tényleg az a jó, hogy ha a rokonság papucsba nem tud átjárkálni...bár én otthon nem ezt tapasztaltam meg,ezért ért váratlanul a lakásvásárlás után történt dolog. Amikor már felvettük a hitelt és újítottuk a lakást, félig-meddig be is költöztünk, azaz megvolt amit apósom akart,elkezdett furán viselkedni. A hátam mögött elkezdte a párom nyúzni, hogy írjunk házassági szerződést. Bár, nem is értettük, hogy miről, amikor együtt gyűjtöttük a pénzt, az pénz meg, amit ő ígért, még sehol nem volt, talán az első 1-2 részletbe fizetett bele valamit. De, már ettől úgy érezte, hogy ez az ő lakása is, vagy nem tudom?????????? Nálunk nagyon fontos az egyensúly, hogy fele-fele arányban legyenek a részek az anyagi tulajdonainkban is, ne csak a munkában. Lehet, hogy ez fura, de nálunk nincs olyan, hogy enyém-tiéd. Amikor látta, hogy ez nem jön be, kitalált egy irományt, ami halandzsa, buta nyelven van megfogalmazva, ami arról szól, hogy a mi lakásunkba ő fizet bele és emiatt majd a jövőben kedve szerint eldönti, hogy ez a gyereke mennyit örököljön. Mondtam, hogy én ezt nem írom alá, mert nem értettem, hogy mi közöm van neki az ő családjukban majdan folyó örökléshez.Az még ok lenne, hogy ő fizet bele, de az ő örökösködésük nem az én dolgom, ezért kérdeztem, hogy miért írjam én is ezt alá, miért nem elég ehhez a párom. Erre a kérdésre azóta sem válaszol, viszont nem fizet egy fillért sem a lakásba, mert, hogy én átvertem. Hozzáteszem, ez már a sokadik kitalációja volt, előtt már több mindennel próbálkozott, hogy miért ne kelljen neki fizetnie, ez pont egy olyan dolog, amibe bele köthetett. A hitel felvétele előtt szó nem volt semmiféle papírokról meg elszámoltatásról, beleszólásról, ezekkel mind akkor hozakodott elő, amikor már beköltöztünk.

Elkezdett nem fizetne a törlesztőkbe. Nem is szólt arról, hogy akkor ő most mégsem fizet, egyszerűen nem fizetett és amikor rákérdeztünk, akkor annyit mondott, hogy én nem írom alá amit ő kitalált. Tényleg nem értem, hogy nekem miért kéne aláírjam azt, hogy ő majd kénye kedve szerint hogyan dönt a gyerekei között? Nem kellett volna ideköltözzünk. A mi családunkba nem szokás ez az utólagos feltételszabás és a kibúvó keresés. A párom nem beszél vele erről, de néha mondja, hogy apósom ezzel a témával kapcsolatban állandó jelleggel arra hivatkozik, hogy nem írtam alá azt a papírt ( amit ő utólag talált ki és amihez nekem semmi közöm). Szerintetek alá kellett volna írjam? Szerintem át kellett volna fogalmazni, nem? Már ha ilyen valaki, hogy utólag kezd a saját családjába ilyen dolgokba bele. De vele erről sem lehetett beszélni, azóta is ezt a témát lovagolja, hogy én vagyok az aki...bár szerintem azt sem érti, hogy mi a problémám, csak végre talált valamit, amire hivatkozhat.

Ennek következtében, hogy nem segít be a törlesztésbe már sok pénzt buktunk,mert nem erre volt kiszámolva az életünk pénzügyi része. A válság miatt 2millió forinttal többet kell visszaadjunk a banknak. Ezt elkerülhettük volna, hogy ha nem megyünk bele ebbe a felajánlásába, hanem a mi kereteink között maradunk, mert a kisebb hitelt már vissza tudtunk volna fizetni a válság előtt. Kb. az egyharmadát fizette be a törlesztőknek ahhoz képest, amit ígért ( és ennyivel kevesebb fog a párom örökölni,szóval nem aji) , de a már jóval többet buktunk, minthogy anyagilag megérte volna, mert ez a + pénz kevesebb jóval, mint amennyit buktunk.

Más családba is szokás az utólagos kavarás??? Amikor még ott tartottunk, hogy ő azon volt, hogy elérje nálunk azt,hogy arra vegyünk lakást, amerre ő akarja, akkor semmi ilyesmiről nem volt szó, hiába kérdeztünk akár rá is.

Nagyon rossz így élni.

Ti, hogyan csinálnátok? Mit gondolnátok?