Fordult már elő veletek, hogy szégyelltetek egy családtagotokat mások előtt?

Sajnos igen.

Az egyik rokonunk megjátsza a szegény sorsú nyomorultat, akinek nincs semmije és csak gonosz családtagokkal van körülvéve. Minden lehető segélyt igénybe vesz, a ruháit is segélyszervezetektől szerzi be, lépten nyomon azt hangoztatja, hogy mennyire kegyetlen család vagyunk, hogy beleszólunk az életébe... Igaz, hogy még életében nem dolgozott és a segélyekből és egyéb juttatásokból mégis többet összeszed, mint mi, akik dolgozunk, de ezt nem reklámozza, mint ahogy azt sem, hogy hetente jár fodrászhoz és kozmetikushoz, havonta pedikűröshöz és manikűröshöz, sőt mivel nagyon zaklatott az élete havi 3-4 alkalommal masszázsra is elmegy. Majd ezek után megy sírni a kisközértbe, hogy adjanak neki ingyen zsömlét, mert már 2 napja nem tudott enni... Lehet, hogy tényleg kegyetlenek vagyunk, de sokszor szégyenkezünk miatta, főleg, mikor látjuk, hogy olyanok akik tényleg rászorulnának, nem kapnak segélyt, míg ő, aki csak simán lusta, egy heti kosztpénzt otthagy a fodrásznál.

Igen, az apámat. Alkoholista, és sokáig nem mertem hozzánk hívni senkit, mert féltem, hogy szembesülniük kell vele. Olyankor nagyon idegesítő, és egyszerűen undorító látvány.

Egyszer volt barátom látta így, nagyon nagy szégyenben voltam. Iszonyúan égett a fejem a megalázottságtól.