Mit gondoltok, megbocsássam?
A férjemmel válni készülünk, a családom már tudja. Voltak elég zűrös dolgaink és én anyáékat nem szerettem volna beavatni. De ő beszélt apával. Nem tudom pontosan mit beszéltek a férjemmel, de anya kérdezgetett engem a következőkről, amiket szerintük én mondtam:
1. majd enyém lesz nagymamáék lakása, ha meghalnak
2. én úgyis kapok pénzt a családtól
Meg még ki tudja miket. Jah, + volt verekedés is a férjemmel és az úgy lett elmondva, hogy ő csak megvédte magát. Úgy, hogy lett egy monokli a szemem alatt. És anya ezeket nem úgy mondta nekem, hogy biztos, hogy nem igaz, hanem rákérdezett úgy, hogy igaz-e. Én nagyon szeretem nagymamáékat, soha nem mondanék ilyet. PÉnzt se kérnék tőlük, akármilyen helyzetben vagyok, megoldom valahogy. De nem élősködöm. Nem tudom elhinni, hogy ők ezeket elhitték rólam. HOgy pénzéhes vagyok és számító. Kb. erre gondolhatnak akkor. Mert nagymamáékkal elég sokat vagyok. Ezt megbocsássam nekik? Mindig jóban voltam velük, hogy gondolhatnak ilyet rólam???
Nem tudhatod, a férjed milyen átélt hitelességgel adta elő ezeket a dolgokat a szüleidnek. Ha jó színész, még akár meg is ingathatta őket a hitükben. Hogy miért?
A váláshoz (főleg ha gyerekkel teszed) háttér kell. Neked vannak szüleid, nagyszüleid, akikre - persze csak végső esetben is - de számíthatsz. Ez nem kihasználás-nem kihasználás kérdése, hanem tény. Ha ők nincsenek mögötted, te nem vagy olyan magabiztos, és akár még a válástól is visszatáncolsz, akkor vele maradsz. Ő meg tesz veled, amit akar, mert ugye eltávolított még a családodtól is.
Ne vessz össze emiatt a szüleiddel. A körülményekhez mérten higgadtan mondd el a köztetek történteket. Mondd el, hogy te igenis szereted a nagyszüleid, fontosak neked, és még életükben akarsz tőlük sok örömet (és nem pénzt!) kapni. Mondd el, hogy ők (szülők) is sokat jelentenek neked és nem pénz, hanem emberi szempontból számítasz rájuk akkor, mikor ilyen helyzetbe kerültél.
A verekedést is - ha már a férjed kiterigette a családi szennyest - meséld el a te szemszögedből.
Tudom, rosszul esik, nekem anyukám kifejezetten rossz szándékú, ha bajban vagyok még rúg is rajtam egyet.
Nagyon-nagyon jó lenne valaki, akinek a vállán kisírjam magam néhanapján, ha számíthatnék anyámra.
Ne add fel a háttered, ezzel pont abba a csapdába futsz bele, amibe a férjed belekerget.
A szüleid meg felnőtt emberek. Majd összevetik a hallottakat, megrágják, alszanak rá. Nyugi.
Ne égess fel minden hidat magad mögött!
Sőt, a kérdést se úgy tedd fel, hogy megbocsássam-e. Mert nincs mit, a szüleid valószínűleg csak szeretnének tisztán látni. (És én nagyon becsülöm bennük, hogy ezek szerint nem álltak senki pártjára -mint nagyon sok esetben- a válási hercehurcában.) Dúlnak nálatok az indulatok, hagyj egy "menekülési utat" magadnak, ahol megértésre, vigasztalásra találhatsz szükség esetén. És ne osztályozz, hogy kinek melyik tette elnézhető, ill. nem, mert könnyen a saját csapdádba eshetsz!
Szerintem éppen azért kérdeztek rá, mert nem tünik nekik hihetönek.
Egyébként a legtöbb esetben váláskor az emberek mondanak sok mindent, ami látszólag nem összeeegyeztethetö a "normális" viselkedésükkel, és a hozzátartozókat igencsak meglepi.
Mond el a te gondjaidat a a te szemszögedböl nekik, és igazitsd ki a férjed verzióját.
Megbocsátani sok mindent meg lehet,elfelejteni viszont nem fogod.Én egyszer hasonlóan jártam,édesanyámmal,nagyon fájt a feltételezés,de megbocsátottam neki.Ennek már 4 éve,de a mai napig nem felejtettem el,nem is leszek rá képes soha.
Szerettem volna,ha minden olyan marad mint előtte,de nem így lett.Én azóta százszor is meggondolom,hogy kiről mit hiszek el,mivel gyanúsítom,mert tudom,hogy egy életre falat emelhet közénk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!