Legyek megértő az idegennel vagy a szüleimmel?

20 éve laknak a szüleim ugyanabban a lakásban és a felettük lévő szomszédék is kb annyi éve! Jó szomszédi viszony van köztük, a gyerekeivel régen barátnők voltunk!

Ahogy teltek az évek a családfő alkohol problémákkal szenvedett és többször kísérelt meg öngyilkosságot! Eladósodtak. Amikor tudtak a szüleim támogatták őket hol anyagilag hol pedig bevásáoltak nekik. Egy idő után nem fizették vissza a kölcsönt hanem továbbra is kéregettek, apám megelékelte mert időközben nekünk is nagy szükségünk volt a pénzre, a családfő szó szerint neki támadt apámra össze verekedtek, hogy minden az apám hibája hogy nem ad több pénzt! Itt végleg megszakadt a kapcsolat a családdal. A családfő újra és újra járta a házban a szomszédok pénzért, ha összefutttak apámmal fenyegetőzött(még neki állt feljebb)

Annyi adósságot halmoztak fel hogy végül többszöri próbálkozás után a férfi öngyilkos lett, hátra hagyva a családját a pácban! A hónapban ki lakoltatásra kerül a család a 2 nagyobbik gyerek a párjukhoz menekültek, a kisebbiket anyám befogatta a szobámba és ott él. Néha haza szoktam látogatni 1-2 napra, de így nem tudok! Kirámolták teljesen a szobámat hogy az "új" lánya otthonosabban érezze magát, amit otthon hagytam pár ruhát azt már magának tudja. Dolgozni nem dolgozik, 1 .éves egyetemista a szüleim fizetik az iskolát (és sosem mehettem egyetemre mert nekem nem fizették sosem) hetente jár bulizni anyámék pénzéből! Kirekesztetnek érzem magam mivel én még annak idején ennyit sem kaptam mint ez a lány. Haza egyáltalán nem járok már. Nem szeretném hogy bunkónak tűnjek hogy ennek a lánynak nincs otthona, és én meg jóformán gyűlölöm, de ez sem helyes is! Jogosan vagyok kiakadva vagy legyek megértőbb?