Miért romlott meg ennyire a kapcsolatom a szüleimmel? EZ gyerekkoromra vezethető vissza?
Egészen kicsi gyerek korom óta nem szerettem otthon lenni. Anyukám mindíg mindenbe beleszólt, tiltott mindentől, veszekedett, szidott stb. gyűlöltem otthon lenni. Apával sosem volt gondom! Nem voltam rossz kamasz, tanultam, nem jártam sehova és nem is beszéltem vissza! Anyámmal sosem lehetett leülni megbeszélni ezt, mert mindig azt mondta hogy én vagyok a baja.Anyámnak 1 pasim sem volt jó mindig tiltott, kamasz fejjel próbáltam ugy fel fogni, hogy jót akar, félt, bajtól-gondtól akar kímélni. 16 éves korom óta dolgozom sosem kaptam zsebpénzt, az összes megkeresett pénzeme thaza kellett adnom! Annak idején lediplomáztam, munkát is kaptam egyszer sem hallottam hogy büszke lenne rám, unokatesóm most érettségizik és azt mondta büszkre rá, és sajnálja hogy nem az ő gyereke! Férjnél vagyok és úton a kisbabám, ugyan ugy beleszól mindenbe, jelentéktelennek tart, viszont a baba nagyon érdekli, én meg semmit nem mondok a gyerekről neki, nem akarom, hogy tudjon róla, nem akarom, hogy lássa ha megszületik.
Ez a gyerekkoromra vezethető vissza?
"Annak idején lediplomáztam, munkát is kaptam egyszer sem hallottam hogy büszke lenne rám, unokatesóm most érettségizik és azt mondta büszkre rá, és sajnálja hogy nem az ő gyereke!"
Én emiatt szóba se állnék vele.Megszakítanék vele minden kapcsolatot.Ha nem fogad el mint gyerekét, akkor szálljon is le rólad, meg a születendő gyerekedről, szaladjon az unokatesódhoz, s keresse nála a boldogságot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!