Van értelme újra kezdeni egy ötvenes elvált nőnek? Vagy ebben a korban már rendezkedjek be magányra, mert akkor nem érhet csalódás többet? Hasonló cipőben járó korombeli nők és férfiak véleményét várom elsősorban.

Én nem vagyok korodbeli, csak elmesélek valamit. Ismeretségi körben volt egy fickó, rendes, jóravaló. Asszony ivott. A gyerekeket apa rendezte. Végül nem bírta tovább, elvált, a gyerekek persze vele maradtak, hiszen asszony alkoholista... Nevelte a munka mellett a gyerekeket, jól! Soha nem panaszkodott. Én sokáig nem is tudtam ezeket róla, végül valaki mesélte.

A munkahelyen (nagy, több ezer fős cég) meg volt egy nő, aki szintén elvált. 50 felett voltak mind a ketten. Összetalálkoztak, hosszú idő után végül összeköltöztek és most mindkettőjük ragyog.

Én nagyon irigylem őket! És mindig mosolygok, ha meglátom őket együtt.

Szóval mindig és mindenre van remény, arra is , hogy találsz egy rendes, jóravaló fickót, aki rád vár, csak még nem tudja...