Elköteleződési kényszer?

Én 7-8 ilyen pofáraesés után találtam meg a férjemet.

Ugyanis pont mielőtt vele találkoztam, akkor láttam be, hogy nagyon is sorminta szerűen alakultak a kapcsolataim, és én voltam az egyetlen közös nevező bennük. Én is úgy álltam hozzá, mintha lóverseny lenne.

A legutolsó szakítás után ezt végiggondoltam és elhatároztam, hogy inkább a munkámra és a tanulmányaimra koncentrálok, hagyom egy ideig a francba a társkeresést.

Jöttek a sikerek, mind a munkával, mind az iskolával egyre jobban haladtam. Mivel sok időt is fordítottam rájuk, nagyon időm/energiám se volt a párkapcsolati dolgokon kattogni (ahogy korábban tettem). Az egyedüllétet (nem magányt!) egyre jobban megszoktam, elkezdtem élvezni, hogy azt csinálok, amit akarok, nem kell alkalmazkodni.

Épphogy kezdett fülig érni a szám, hogy hűdejó életem is van - egyből jött a férjem. Aki utólag elmondta, hogy éppen ez a független hozzáállás fogta meg bennem, mert korábban minden csaj tapadt, mint a bélyeg, nálam meg örült, ha beszorítottam a napirendembe.

Ha anno nem lépem ezt meg, szerintem nem 6-8, hanem már 18-20 pofáraesésnél járnék.

Az semmiképp ne legyen szempont, hogy mások mit csinálnak. Az az ő életük, ez meg a tiéd. Nem vagyunk uniformizálhatóak.

Egy barátnőm hosszú kapcsolatokban élt, majd 35 évesen váratlanul kirakta az akkor 5 éves kapcsolata. Fél év múlva találkozott a férjével, újabb fél évvel később már terhes volt. Most már két gyerekük van.

Inkább egy valóban jó házasság később, mint egy "mindegy, csak legyen valamilyen" most. Ez utóbbinál 30 évesen fogod utálni a 20 éves önmagad, hogy mennyire elcseszted az életedet.

Az Én barátnöm is ilyen volt, aztán le is lépett és gyorsan megházasodott Én meg egyedül maradtam és nem értettem semmit.

Egy idöben betegesen kerestem a kapcsolatokat, amik sorra befuccsoltak.

Most sem vagyok toppon, de eljutottam oda, hogy egyenlöre nem akarom lekötni magam, ami sajnos kicsit rosszul is hat ki Rám, mert bárkit megismerek, egy idö után inkább lelépek, nehogy "megragadjak" valaki mellett.

Igyekszem élni, karriert építeni, szórakozni, szabad lenni, egyszóval csak magammal foglalkozni.

23 F

Azt tudnod kell, hogy rengeteg egyedülálló 20 éves lány van, aki ebben a cipőben jár. Hatalmas hiba, ha teret ebngedsz ennek a kényszernek, mert ebben az állapotodban sokkal könnyebben beleugrasz egy olyan kapcsolatba, ahol meg sem ismered igazán a barátod(ezesetben nem nevezném úgy, hogy 'párod'.)

A nőben a férfiak a tartást keresik, nem a durva ragaszkodást. Ha azt érzik, hogy te mindenáron kapcsolatot akarsz, méghozzá komolyat, akkor vagy menekülni kezdenek, vagy kapnak az önbizalomhiányodon, és dominálnak fölötted. Így pedig neked sem lesz erőd, hogy kilépj egy rossz kapcsolatból.

Nem gondolom, hogy létezik igazi. Vannak emberek, akivel abszolút nem alkotunk jó párost, és vannak olyanok, akikkel igen. Nyilván nem lesz alkalmad 'kipróbálni' az összes létező férfit, de lesz x ember az életedben, akivel ha összeilletek és nem bacarintjátok el, akkor abból lehetnek komolyabb dolgok. A kulcs: beszélgetés - sokszor, mindenről, ami érdekel. Ilyenkor már kiderülnek olyan dolgok, amik eltántoríthatnak/megerősíthetnek abban, hogy jó ember mellett vagy.

Viszont addig is a legjobb, amit tehetsz, hogy magaddal foglalkozol. Egyedülállóként is olvashatsz párkapcsolati dolgokról és lehetőleg kerüld a szirupos sztorikat, igyekezz racionálisan gondolkozni, ha a kapcsolatokról van szó. Minél okosabb vagy, annál több kapu nyílik ki előtted - férfiak terén is. Más az, ha te tudatosan 'válogatsz' vagy csak 'beleesel' egy kapcsolatba.

U.i.: Nagyon sok elvált nő mondja, hogy az x-edik férje az 'igazi'.

Sok sikert, csak okosan ;)

19L