"Az anyának a gyerekek mellett a helye, az apjukat azonban tudják nélkülözni. " Mit gondoltok erről az állításról?

Sok gyerek legszivesebben nélkülözné valamelyiket(vagy épp mindkettőt), hogy őszinte legyek...

Egy gyereknek az apjával is lehet nagyon jó és az anyjával is lehet nagyon rossz viszonya, ez viszont annyi mindentől függhet, hogy nincs helyes válasz a kérdésre.

Sok anyatigris jöhet azzal, hogy de a szoptatás, és az anyai ösztön így meg úgy... ez mind kevés, ha egy ember nem nevelésre termett. Mert ha beismerjük, ha nem, sokkal több embernek van gyereke, mint ahány valóban nevelni képes/hajlandó. (nem elsősorban az anyagiakra gondolok)

Minden csak attól függ, hogy a gyerek melyikükhöz kötődik jobban, és hogy melyikük a jobb szülő. Ezt nem mindig a nemek határozzák meg. Persze általánosságban a nők vannak többet a gyerekkel, a férfiak meg előszeretettel kivonnák magukat a feladatok alól. A legtöbb nő úgy érzi, hogy neki van több kötelezettsége a gyerek miatt, a férfi pedig szabadon szárnyalhat. Ezt a patthelyzetet a nők úgy kompenzálják, hogy legyezgetik a hiúságukat azzal, hogy rájuk úgyis nagyobb szüksége van a gyereknek. A gyereknek nem anya kell, hanem min. egy szülő, aki nem rajta vezeti le a dühét, akiben bízhat, aki biztos hátteret nyújt neki. Hogy egy kapcsolatban a nő vagy a férfi tölti-e be ezt a szerepet, az kapcsolatonként változó. A gyerek egy szülőt még gond nélkül tud nélkülözni, hisz számos csonka családban felnőtt egészséges, boldog embert ismerünk. De ha egyik szülőre se számíthat a gyerek - mert lássuk be, vannak ilyen életképtelen anyukák-apukák - akkor ott már nagy a probléma.

Az lenne az ideális, ahol anya-apa egy szinten van a gyerek szemében, de nagyon ritka az ilyen eset. Főleg ebben a társadalomban, ahol a gyerekek anya-apa mini csataterének a közepén cseperednek, és ők a golyófogók. Ilyenkor az egyik szülő szinte mindig szimpatikusabbá válik számukra, mert valakibe muszáj kapaszkodniuk szerencsétlen gyerekeknek.

/nő/

Olyan ember szokott így beszélni, aki egoista, kontrolláló, megmondó ember (ő mondja meg, hogy kinek hol a helye), buta és szűk agyú. Nyílván életében ki nem nyitott egytelen könyvet sem.

Ha az anya rossz vagy nem elég jó anya (van belőlük elég sok, pl. az említett nő is pontosan ilyen ember), de az apa jó apa, jó ember, akkor a gyerekeknek százszor, ezerszer jobb egy jó apa mellett felnőni, anya nélkül vagy esetleg egy jó mostohával (mert az is létezik!), mint egy rossz anyával, apa nélkül.

Mindkettő fontos. Az apa tudja átadni az empátia képességet. Meg lehet figyelni, ahol csonka család van vagy az apa nem vesz részt a családban, több a drogos, alkesz, agresszív ember.

Másik: ha egy gyereket homokos szülők nevelnek fel, attól a gyerek nem lesz homokos. Világos? Személyisgézavaros lehet (és emiatt "álhomokos"), de sosem lesz homokos.

", de sosem lesz homokos."

Ohh megtiltod? Vagy kivan zárva? Elég nagy hülyeség ez hogy sosem lesz homokos.

Rég válaszoltam, azóta született egy gyerekünk.

Nekem nem úgy tűnik, hogy szívesen nélkülözné az apját. Megfigyeltem, hogy akkor a legkiegyensúlyozottabb, ha mindketten egy légtérben tartózkodunk vele. Ilyenkor gyakran felváltva megy hol az egyikünkhöz, hol a másikunkhoz. Ugyanolyan jól érzi magát az apjával, mint velem. Gyakran előfordul, hogy az apja hazajön, beköszön, majd kimegy a szobából, a gyerek sír utána.

Az ok, hogy szereti, de összehasonlításképp nagyon szereti az anyukámat is, nagy spanok már, ha meglátja, nevet és kéredzkedik hozzá, de ha kimegy és az apja vagy én ott maradunk, a mama után mégsem sír.