Érdekes kettősség?
Szerencsére inkább csak a bosszantó kategóriába sorolnám, nem élet-halál kérdés.
A férjem az átlagnál odafigyelőbb típus. Nem csak velem, mindenkivel. Ha azt mondom, hogy de rég ettem csokit, legkésőbb másnap hoz, ha látja, hogy fáradt vagyok, segít bármiben, stb.
Viszont bizonyos helyzetekben nem empatikus - amiről én úgy gondoltam, hogy a figyelmes emberek egyben empatikusak is.
Főleg olyan dolgokra értem, amikor a másik helyébe kell képzelnie magát.
Mondjuk ő már ébren van egy ideje, felkávézta magát, majd bejön ébreszteni, ahogy kinyitom a szememet és próbálok magamhoz térni, máris mondja, hogy na, mehetünk sportolni?
Gondolom ébredés után 10 mp-el senki sem érez erőt magában, sőt, akkor kifejezetten kínzásnak hangzik bármilyen mozgás. Viszont ő láthatóan nem érti, hogy ha ő épp energiától duzzad, én miért nem pattanok fel energikusan. Hozzáteszem, fordított esetben ő is nagyon kóma ébredés után.
Vagy ha lelki gondom van, netán kibukik a stressz belőlem, akkor láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel.
Ha már fizikai jellegű gondom van (fáj a fejem, fogam/beteg vagyok), akkor nagyon is empatikus.
Maga a jelenség érdekelne, hogy mi magyarázza.
válasza: válasza:Az, hogy férfi! Most komolyan, mit tudna kezdeni a kiborulásoddal? Szerintem semmit! de nem csak ő, hanem más sem...
Ez a reggeli ébredéses sztori meg szerintem poén tőle...nyílván nem gondolja, hogy kifogsz pattani, hogy akkor futás...
Áruld már el miért nem örülsz, hogy ilyen férjed van? Minek agyalsz ilyen baromságokon?
Azt pedig tisztázd le, hogy mit is akarsz kérzedni mert nem egyértelmű, azt írod:
"Viszont bizonyos helyzetekben nem empatikus" aztán meg "akkor nagyon is empatikus".
Bizonyos helyzetekben az ember empatikus, és van olyan hogy nem...ez egy alapvető emberi jellemvonás. Például én most nem vagyok empatikus veled,mert nem értem mi bajod van! :)
Nem, a sport nem poén volt. Adott egy ébresztőpuszit, mire kinyitottam a szemem, a kezembe nyomott egy bögre kávét és utána az ajtóban toporgott, hogy induljunk már, hány perc, amíg felöltözöm?
Én meg pislogtam hülyén, hogy ne viccelj, azt se tudom hol vagyok, legjobb esetben egy óra múlva visszatérünk rá. Kicsit csalódott arccal elment egyedül.
De fordított esetben, ha én kelek korán és már magamhoz tértem, pörgök, akkor azon csodálkozik, hogy nekem mitől van ilyen energiám, amikor ő még a résnyire nyitott szemén kémlel kifelé.
A kérdésemet leírtam már. Azt nem mondtam, hogy probléma, csak érdekel a pszichológiai háttere ennek. Tehát még egyszer, ha valakinek nem volt kedve figyelmesen elolvasni a kérdést:
Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a gondoskodó, figyelmes emberek empatikusak - ezekben a helyzetekben hogyhogy nem?
Ismételten kiemelem, NEM PROBLÉMA, hanem kíváncsiság.
Kiborulás: egyrészt nem gyakori, kb évente egyszer-kétszer csordulok túl.
De ő is ki szokott borulni. Ilyenkor arra van szüksége, hogy együttérző legyek, kicsit vigasztaljam, illetve beszéltessem, hogy kiadja magából, ami nyomasztja.
Nekem hasonló helyzetben pontosan erre lenne szükségem. Ő meg tanácstalanul nézeget és láthatóan fogalma sincs, hogyan kezelje a helyzetet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!