Hogyan mondjam el apunak, hogy nagyon büszke vagyok rá?

A tavalyi év szörnyű volt az egész családom számára. Édesapámból indultak ki a gondok. Folytonosan ivott, majdhogynem rámondható, hogy alkoholista volt(reggel felkelt, megivott egy kis pálinkát, délutánra kiütötte magát, aludt egyet, este meg kezdte előröl, síkrészegen tévézett hajnalig, ezt csinálta egész nap amikor nem volt dolga). Év vége felé depresszióba esett(nem tudni miért) és az italhoz nyúlt. Ezután, olyan történt ami a mi családunkban még SOHA nem fordult elő. Megütötte édesanyámat, nem is kicsit. Nekem kellett leállítanom, hogy ne üsse tovább. Szörnyű volt. Aztán anyu akadt ki apura, és legközelebb anyu "verte" aput. Na ezek után már azt mondtam nekik(nagyon rondán), hogy inkább váljanak el, mert ha itthon maradok, én egyetem mellett ezt nem fogom elviselni.

Aztán, mintha elvágták volt apu depresszióját, magához tért. Istennél keresett és talált választ a gondjaira, mái napig rendszeres látogatója a hit gyülekezetnek édesanyámmal együtt. Nagyjából fél éve rendbejött minden, harmonikus a család(kivéve tesóm életét, de az más tészta).

Szeretném megmondani apumnak, hogy irtó büszke vagyok rá, hogy már fél éve nem ivott egy kortyot sem, teljesen emberi, és kezeli a mélypontjait is. Nem vagyok a szavak embere, ezért szeretnék kérni kreatív ötleteket, esetleg nem túl "nyálas" szövegeket. Ilyenekre gondolok, mint pl írnék neki egy levelet, de ne legyen túl csöpögős, vagy nem is tudom. Te hogy mondanád el apudnak? :)

Előre is köszönöm a segítséget! 20L