Egyértelmű, hogy eladnátok a lakásotokat, hogy közösen vegyetek egy nagyobbat? Részletek lent.
Sziasztok. 5 éve vagyunk együtt. 4 és fél éve élünk együtt az ő lakásában. Én, a nő 36, ő 40 éves.
Nekem és neki is van egy 50nm-es lakása a belvárosban.
Ő szeretne nagyobb lakásban élni. És úgy gondolja ennek a legjobb módja, hogy eladjuk mindkét lakást és veszünk az árukból egy nagyobbat.
Nekem ez az ötlet nem tetszik. Mert ezzel szerintem "felélnénk" a vagyont, ahelyett hogy hozzáadnánk.
Szerintem értelmesebb csak az egyiket eladni és kölcsönből megtoldani. Hosszutávon ezzel "gazdagodunk".
Mindketten munkaképesek vagyunk. Nekem van jó munkám. A kölcsönhöz csak az kéne, hogy ő valami értelmesebb munkát találjon magának.
Ti mit gondoltok erről?
Eladnátok mindkét lakást?
engem sokkal jobban zavarna a nem takarít meg, semmi konkrét célja, terve nincs momentum, mint a kinek a lakásában lakjunk, mit adjunk el, stb kérdés.
ha engem kérdezel, akkor én személy szerint soha nem adnám el a lakásomat, a nagymamámtól kaptam, ez az egyetlen olyan emlékem tőle, ami kézzelfogható, és megmarad, akármi történjen is. a páromnak sajnos nincs lakása, de vannak tervei, céljai, normális helyen dolgozik, törekszik, h előrébb jusson. mindkettőnknek van megtakarítása, gondolunk a jövőre.
ami nálam szóba jöhetne ebben az esetben az max az, hogy kiadjuk mindkettőt, és költözünk egy nagyobb albiba, ha indokolt lesz. addig inkább félre kéne tenni némi pénzt, kicsit komolyodnia kéne a fiatalembernek...
ne haragudj, de szerintem mindkét elgondolásod hibádzik (fiktív számokat írok példának):
1) azzal, hogy a két lakás árából vesztek egy harmadikat, az nem a vagyon "felélése", hanem az átcsoportosítása. a vagyonotok ugyan annyi marad. (pl: 2x10 vagy 1x20 nem mindegy?)
2) hiteles megoldással gazdagodtok? úúúh
na most, ha eladjátok a két lakást (2x10) és vesztek egy nagyot (20) akkor marad 20 vagyonotok. az a tietek, nem kell hiteltörlesztőt fizetni, és a fizutokból annyit raktok félre amennyit akartok. (x év múlva mondjuk lenne 30 vagyonotok)
ha viszont csak az egyiket adjátok el (10ért) akkor van ugye 10 kp+10 ingatlanban=20 vagyon. viszont fel kell venni a 20as házhoz 10 hitelt (szóval 10 ingatlanban marad, + 20 értékú ingatlan, viszont -10 hitel, így is = 20). a nagy különbség viszont: fizethetitek a törlesztőt. innentől kezdve jóóóóval kevesebbet tudtok majd félretenni, mintha nem kellene törleszteni. ergo x év múlva jelentősen kevesebb megtakarításotok lesz (mondjuk25? se). hosszútávon ezzel gazdagodtok? vagy inkább a bank...
Én sem mentem bele abba, hogy az én lakásomat adjuk el, miközben ő maga ragaszkodik a sajátjához. Mindazok ellenére, hogy az ő ötlete volt, hogy az enyémet el kellene adni.
A kérdező által feltett kérdés pont ugyanezt a helyzetet írja le. A férj kitalálja, hogy el kellene adni a lakásokat, hogy egy legyen, és majd abban jól el lesznek. Tulajdonképpen most is jól el vannak az egyikben, ennek ellenére miért kellene eladni a másikat? Semmi nem indokolja! Tartsák meg mindkettőt, az egyiket lakják, a másikat adják ki, ami bejön, az besegít a napi rezsibe és kész. Kár lenne most különböző kiadásokba (hitel, nagyobb lakás nagyobb rezsi stb.) verni magukat, amikor semmi sem kényszeríti őket.
Kedves # 20 hozzászóló,
A helyzet az, hogy én nem szeretnék kötlözni. Tök szeretem azt a lakást amiben most élünk -ez most az ő lakása. Az enyém ki van adva.
50nm tök elegendő nekünk, jó helyen van, remek az elrendezáse...kicsit fel kéne újítani. Ennyi.
Én abszolut híve vagyok a kompromusszumoknak.
Viszont úgy gondolom, hogy könnyű dobálózni olyankokkal, hogy "addjuk el a lakást és vegyünk egy közös nagyot", ha közben semmi törekedés nincs arra hogy felfelé "fejlődjön" ember.
Néha a szememre hányja, hogy ő nem szeretne már 40 évesen itt lakni. Kertesházba szeretne költözni.
Én ilyenkor azt gondolom, hogy persze szép és jó ez a vágy. DE MIT TESZ ÉRTE? Ölébe hullik egy ház? Nyer a lottón?
Hát nagyon köszönöm a válaszokat!
Igazából nem is gondoltam volna, hogy ennyien a "nem eladás" mellett lesznek.
Azt hittem én vagyok önző. De azt hiszem a világ nagyon megváltozott és ma már nagyon fontos az embereknek az anyagi függetlenség. Talán régen nem volt egyszerűen vagyonuk az embereknek -főleg a nőknek.
Gondolom más lenne a helyzet, ha ő rajta is azt látnám, hogy máshogy áll a dolgokhoz.
Én, ha veszek valamit, akkor igyekszem jót venni. Pl háztartási eszközök. Ő inkább arra törekszik, hogy legyen olcsó.
Autót csak öreget vesz, ami szeret akkor elromlani, ha épp elutaznánk valahova. Mindig valami épp szétesik rajta.
Mikor felújítottam a lakásom /ami egy romhalmaz volt/ ő meg volt sértődve, hogy nem hagyom hogy ő csinálja /miközben munkanélküli volt!, elvileg tényleg lett volna rá ideje/. Ha ő csinálja, akkor ma se lenne kész, meg ez egy szakma. Miről beszélünk egyáltalán? Helyette én kapartam le a plafonról /5méter magasan!/ a tapétát, mert ő csak káromkodni tudott, hogy miért szedjük le egyáltalán a tapétát, hiszen ő javasolta, hogy ne tegyük, meg egyébként is agyvérzést kap ha ennyit kell felnéznie -ezer éves zsíros fos tapéta, ami eleve félig le volt esve a falról.
Minen nap kocsival jár munkába, miközben arra panaszkodik, hogy kevés a pénze és drága a benzin. A munkahelye elérhető távolságban van biciklivel - fél óra -a mozgás még jót is tenne neki, de mindenképp null költséges. A villamos kb a kapuban áll meg és a munkahelye előtt teszi le.
Jól kiadtam a mérgemet itt. Most már csak az ő nyakába kéne zúdítanom szerencsétlennek. Ha tudná mennyi bajom van vele.
Nem baj, hogy kiadtad itt a mérged. Mi elviseljük, ha nem minket szidsz. :)))
Egyébként pedig ha ennyi gondod van vele, lehet, hogy ezt eddig is tudtad, csak nem "akartad" tudni? Vagy csak nem tűnt fel?
Az biztos, hogy vannak dolgok, amiket néha egy kicsit távolabbról kell szemügyre vennünk ahhoz, hogy lássuk is, milyen valójában.
Dönts okosan, maradj mindig biztonságban! Légy, legyetek boldogok. Ha már egyszer van egy olyan tulajdonod, amit később már esetleg nem lenne erőd ismét megszerezned, azt ne engedd senkinek, hogy pillanatnyi ötletnek engedve, minden különösebb indok nélkül túladasson veled rajta.
Köszi :-)!
Igazából az van, hogy én sem szeretem a megkötéseket, a normákat stb., azt hiszem elég nyitott vagyok és toleráns - általában.
Úgy mondanám "sok minden belefér", de aztán egy idő után már elvesztem a fonalat, hogy mi normális, mi nem.
Mikor ugrálnak már a fejemen, mikor ugrálok én más fején.
Meg mindig kidumálja magát, mond valamit és én elgondolkodom, hogy végülis lehet hogy tényleg én vagyok elszállva. Meg elég konfliktus kerülő vagyok azt hiszem. Csendben szeretek örlődni :-DDD, de közben persze pofákat vágok.
Olyan, mintha nem 40, hanem 5 éves lenne. De azért van amit szeretek is benne, hogy tök vidám és vicces és hogy szeret engem...sosem érzem magam érzelmi bizonytalanságban mellette.
Na, hazamegyek és felpofozom :-DDD
Inkább beszélni kellene vele és elmondani azt, amit itt leírtál. Mert attól, hogy te így gondolod ő még nem fogja látni, hogy valami nem stimmel.
Sőt: a beszélgetés vége akár a szakítás is lehet, ha rájöttök, hogy mennyire eltérő az értékrendetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!