Egyértelmű, hogy eladnátok a lakásotokat, hogy közösen vegyetek egy nagyobbat? Részletek lent.

Nem adnám el. Több okból sem. Alapból bizalmatlan típus vagyok. Ne legyen igazam, de ha egyszer esetleg szétmentek nagyon gáz a marakodás a koncon. Most épp egy családi barátnál megy ez. Megnősült,a ház közös lett most válnak. A feleség nem egyezik bele az eladásba. Megy a cirkusz, huza-vona évek óta.

Most eladod a lakásod az ugye mindenféle költséggel jár, adók, járulékok, jutalékok ügynöknek/ügyvédnek. Utána esetleg megint eladjátok a közöst akkor megint úszik a pénz egy része. Megéri? És még csak élettársak vagytok, na nem mintha egy házasságot manapság többre becsülnének-tisztelet a kivételnek- na de azért mégis.

Ha megvan a gyerek akkor igen, akkor megy a kecó az ő nevére Ti meg, mint haszonélvezők. Ez így okés.

Mellesleg ő akar nagyobba menni. Legyen az ő gondja ez nem közös vágy, pláne, hogy nem nyomorogtok, elfértek.

A jó állásra ne nagyon adj, én két biztosnak hitt munkahelyet buktam be úgy, hogy az utolsó nap, utolsó munkaórában raktak ki minket minden előjel nélkül. Erre ne nagyon építs. Manapság nincs biztos munkahely. Pláne egy nem teljesen egészséges embernek. A kölcsön szerintem felér egy anyagi öngyilkossággal. Egy ilyen bizonytalan világban, ráadásul amilyen uzsorakamatokat szabnak ki a bankok, egyszerűen felháborító, nem éri meg.

Egyet értek azzal, aki az albérletet javasolta. Azzal beszállhatsz, vegyen fel a párod kölcsönt ha olyan kicsi neki a világ, te meg kisegíted. És megmarad a saját fedeled is, mint tőke.

Lehet, hogy azért gondolkodom ilyen szőrszál hasogatóan mert nekem is csak a saját kis lakásom van ezen kívül semmi. Nem vesztegetem el, nem adom fel csak úgy egy élettársi kapcsolatért csak mert a pasinak szűk egy ötvenes lakás. két embernek szerintem az bőven elég, pláne ha a rezsit is nézzük.

Bírom, amikor egy ilyen lehetetlen, élhetetlen ember igényekkel áll elő pláne mások vagyontárgyait is betervezve. Ebbe a dologba szerintem te fogsz többet beleadni és ő fogja jobban élvezni.

Soha az életben nem áldoznám fel az egyetlen biztos vagyonomat egy ilyen nemtörődöm emberért egy ilyen kapcsolatban. Szerinted valaha is strapálni fogja magát érted, értetek, önmagáért ha negyven éves koráig nem tette?

Ne add el mert könnyen megszívhatod és akkor hova mész?

Nemhogy nem adnám el, sőt nem is vennék most újat. Elég az most nektek lakni, élni ami van. Lakjatok a nagyobban, a kisebbet adjátok ki, az besegít a napi rezsibe.

Felesleges nagyobbat vennetek, a hitelt a nyakatokba, plusz a nagyobb lakás nagyobb rezsi stb.

Egy bizonyos fokú létbizonytalanságot teremtetek magatoknak, mert ha akármelyikőtök munkahelye esetleg ugrik, akkor már a havi bejövő bevétellel is gond van.

Nem mennék bele semmi váltásba, még akkor sem, ha az új ingatlant közösbe írnátok. Bármi történik, visszacsinálni (=egy nagyobból 2 kisebb lakást) sokkal nehezebb.

1. Kölcsönt felvenni igen kockázatos, nagyon soakt vesztetek rajta, mert mire letörlesztitek, dupla pénzt fizettek vissza a banknak.

2. Egy lakást kiadni nem éri meg, mert ha hivatalosan adod ki, akkor nem sok a haszon rajta, ha meg feketén, akkor elég nagy a kockázat. A kiadott lakásnál a szükséges javitásokat is nektek kellene fizetni, erre is elég sok pénz elmegy. A bérletböl nem jön be annyi, mint amennyit kölcsöntörlesztéként kifizettek.

3. Ha eladod a lakásodat, és beleszállsz egy közös lakásba, attól az még a te saját vagyonod marad, soha nem lesz közös. (Még akkor sem, ha már házasok lennétek, de a lakásodat még a házasság elött vetted.)

4. Ha mindketten eladtok egy-egy lakást, akkor az eladási ár arányában lennétek közösen az új lakás tulajdonosai, nem vesztenél el semmit.

5. Mindenképpen jobb egy nagyobb lakás, ahol mindenkinek mmegvan a maga privát helye, és nem vagytok állandóan egybezárva.

Elvben nem veszít semmit, de gyakorlatban ha elválnak, akkor nem lesz hova mennie, mert lesz egy lakás x rész tulajdonjoggal, ahol a férje ugyanúgy tulajdonos, persze eladhatják a lakást, de ehhez az kell, hogy a férje ne kattanjon meg teljesen váláskor, mert ha kijelenti, hogy ő nem adja el a saját részét, akkor a kérdező csak annyit tehet, hogy megpróbálja eladni a saját részét, ha nem megy (ami valószínű) akkor így járt... De ki sem dobhatja a férjét, hiszen az ő lakása is. Ha pedig a kedves férj pl nem fizeti a közüzemi számlákat, mert mint hallottuk eléggé bizonytalan állása van, akkor mindketten megszívják, ha jönnek a behajtók. Persze senki sem feltételezi ezt a párjáról, de van ilyen, hogy az emberek kifordulnak magukból, erre fel kell készülni. Ez nem a bizalom hiánya szerintem, csak előrelátás.

Amit én ebben a helyzetben tennék az az, hogy megpróbálnám rávenni a párom egy normális állás keresésére, esetleg még segítenék is neki, aztán a saját megtakarításomból + hitelből oldanám meg az új lakást, a hitel törlesztőrészletét a két lakás bérleti díjából fizetném. Az valószínűleg több is lesz, mint elég, a maradékot félretenném, ha esetleg épp nincs bérlő akkor is tudjuk fizetni a hiteltörlesztést. Ja és CSAK forintalapú hitelben gondolkoznék..

Szerintem a kiadott lakásod után járó pénzt tegyétek félre, é ha van 2-3 mila, akkor Ő adja el a lakását és vegyen egy nagyobbat a lakása árából + a 2-3 millióból, és a betett összeg erejéig legyen tulajdonrészetek.

Így lesz nagyobb lakás, megmarad a te lakásod, a betett tőkédig pedig van tulajdonrészed.

Semmi nem indokolja, hogy eladd a saját lakásodat. Ne tedd, ne menj bele!

Az én párom is (akkor már 3 éve laktunk együtt) jött azzal, hogy adjuk el az én lakásom. Mikor azt mondtam, adjuk el az övét, ezer kifogása volt, miért ragaszkodik a sajáthoz, ebből a legütősebb: ha mégis külön mennénk valami miatt, akkor ő hol fog lakni. És azzal egy percet sem törődött, hogy fordított esetben mi lenne velem.

Sosem tudni, mi hogyan alakul, és hogy valójában a másiknak mi jár a fejében. Ne mondj le a sajátról!!!

#7 vagyok, ha nekem szólt a kérdés, én vagyok a nő a kapcsolatban.

Nézd, én itt inkább problémának látom azt (írtál ma már ki egy kérdést asszem, vagy a válaszodat olvastam, hogy haveroknál dolgozik a barátod két félállásban), hogy ilyen eltérő anyagi hozzáállással elég nehézkes lesz hosszútávon a kapcsolat. Lehet, hogy emberileg minden rendben van vele, de sok év alatt feloldhatatlan ellentétet okoz az, hogy ő a mának él, te meg terveznél a jövőre.

Én pont azért vagyok amellett, hogy adjuk el a két lakást, mert az anyagiakban egyetértünk, nincs ellentét ebben.

Szerintem ezt a részét gondold át, mert amíg ezt nem tisztázod magadban, addig szerintem felesleges bármilyen tranzakcióban gondolkodni.

Jól érzem, hogy te sem vagy biztos a kapcsolat hosszútávú sikerében, ezért is ragaszkodsz az anyagi függetlenségedhez?

Nekem hasonló partner mellett volt ilyen hozzáállásom.