Ha megcsalnak, akkor egyértelmű a válás egy házasságban? Ki hogyan éli/élte meg?

Igen!

én biztosan lépnék ha megaláznának.

Lehet, hogy hülye vagyok és elfogadhatatlanok a nézeteim, de az istenért, miért kell azonnal válni, ha megcsalják a másikat ?! Miért nem lehet emberi módon leülni és megbeszélni, hogy mi miért történt, merthogy az éremnek két oldala van.

Mi a biztosíték arra, hogy ha az ember felrúg mindent, lelkileg, anyagilag tönkremegy és magával rántja a gyermekét is, jobb lesz majd egy másik kapcsolatban ?! Ki ígérheti ezt előre ?

Még az sem biztos, mivel az élet kiszámíthatatlan, hogy az, akit megcsaltak, később nem ő fog-e megcsalóvá válni. Nem kell látatlanban ítélkezni, mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amit előre el sem tudott volna képzelni.

Gyanítom, hogy a párkapcsolatok nagy részében elég sok megcsalás történik, csak soha nem derülnek ki és ez így van jól. Nem kell áttenni a terhet a másik vállára, viselje csak az, aki elkövette a megcsalást. Ha az érzelmi részén túl tudott lépni, egy félrelépés még meg is erősítheti a kapcsolatot, mivel rájön az illető, hogy otthon mégis csak jobb.

Miért kell elvárni egy embertől, hogy 20-30-40 éven keresztül csak és kizárólag a párjába legyen szerelmes, ellenálljon minden kísértésnek, soha ne kóstoljon bele a tiltott gyümölcsbe ?! Ha a saját lelkiismeretével rendezni tudja, akkor tegye meg, mert így lesz nyugodt, de kezelje a dolgokat diszkréten.

Egy igazi párkapcsolatnak sok mindent ki kell bírnia, még a megcsalást is.

Ha megalázó módon teszik, akkor már el kell gondolkodni a folytatáson.

Lehet lepontozni, de előtte ajánlom, hogy mindenki nézzen szét a saját háza táján.

11:46, most pedig ültesd le a férjed/feleséged és olvastasd el vele az irományodat.

Ha valakiben van némi tartás és büszkeség, igenis beadja a válópert. Ismerek nem egy olyan nőt (pl. anyósomat), akiket már megcsaltak és csak tűrnek, pedig már évek óta nem is szeretik a férjüket... Szánalmasak és egyáltalán nem tudom őket sajnálni.

Saját magával szúr ki az ember, ha benne marad egy ilyen kapcsolatban.

Inkább válok el ilyen esetben és megadom magamnak a lehetőséget, hogy olyan férfit találjak, aki tényleg szeretni és tisztelni fog, mint egy olyan emberrel maradjak, aki megalázott és semmibe vett. Ezek után undorodnék tőle és nem lenne gyomrom hozzábújni, megölelni. Hánynék tőle.

Más válasz születik a kérdésre 20-30-40-50-60-70 éves korban.

Más válasz születik a kérdésre, ha vannak kis-nagy gyermekeitek és ha nincsenek.

Más válaszok születnek aszerint, hogy ki-, milyen mintát látott-, hozott a családjából, hogyan tud, tud-e egyáltalán konfliktusokat rendezni.

Más a válasz, ha jó anyagi körülmények között élsz és ha függő helyzetben vagy.

Ezernyi szempontot fel lehetne sorolni, de általánosan-, mindenki számára az "egyformán bólogatást" kiváltó megoldások ritkák.

Mindenki annyit vesz ki egy kapcsolatból, amennyit beletesz. Kérdés, mennyire vagyunk őszinték magunkhoz és a másikhoz.

Szerintem ez nem ennyire egyszerű. 1000 meg 1000 történet és ok állhat a dolog hátterében. El tudok képzelni olya scenáriót, amiben megbocsátanék.

Az "aki egyszer megteszi, megteszu máskor" című általánosítás meg szerintem butaság - nyilván nagyobb eséllyel csal meg az, aki már egyszer megtette, de azért nem 100%-os a megfeleltetés. Esettől függ, számtanan ok és történet húzódhat a dolog mögött. Ami mondjuk nálam biztos válás lenne, ha nem egy egyszeri alkalomról, hanem egy viszonyról van mondjuk szó.