Miért olyan nehéz a férfiaknak besegíteni a háztartásba?

Sokan azt írták itt előttem, hogy nevelés kérdése és nagyon igazuk van.

Az én férjem már "vénlegény"-nek számított, mikor esküdtünk (37 éves volt). Egyszem gyerek. Ennek ellenére anyósom nem nyalta ki a fenekét.

Félreértés ne essék: mindig volt tiszta ruha, étel, sütve kalács, stb... de! pl. a szobáját maga takarította, ha kedve volt ő fözött otthon stb...

Mikor összekerültünk és mama meghallotta, hogy kényeztetem (nem nagyon hagytam neki házimunkálkodni) azt mondta, hogy ő ugyan nem szól bele, meg ok. hogy bírom, de akkor vagy 50 évig bírni kell. Arról nem is beszélve, hogy a fiúk osztódással szaporodnak :-))) ha lesz még vagy két fiam is, belerokkanok a házimunkába.

Megfogadtam a tanácsát, van mikor apuci mosogat, ha kedve van, előfordul vasárnap hogy ő főz, esetleg hétköznap, hogy a vacsit elkészíti. Van, hogy porszívózik. Nagytakarításnál bútort tolog és még fel is háborodik, ha magam taszigatom, hogy az nem nekem való.

Autót sztem egy éve nem mostam... bevásárlásba bármikor bevonható.

Van amit nem szeret (vasalás, postai csekkek feladása, számon tartása, mi van kifizetve, mi nincs), ezekkel nem terhelem.

A pici fiam is így fogom nevelni, hogy igenis vegye ki a részét az otthoni munkából. Remélem egyszer majd az én menyem is örülni fog neki:-)))