A szülők feltudják dolgozni a gyerekük öngyilkosságát, vagy egész életükben ott marad a seb?

Ha valaki drogos, alkoholista, beteg, hátrányos helyzetű, lusta, depressziós, alulmotivált és csúnya egyszerre, a szülei akkor sem dolgoznák fel soha a halálát! Még akkor se, ha nem öngyilkosság!

Hogy lehet, hogy ez bárkinek nem evidens?

Nem leszek népszerű azzal, amit leírok, de a tény az tény, a lélek törvényeit nem lehet megmásítani, maximum féltudással félrebeszélni róla, Soma mamagésa-módra.

A gyerek öngyilkosságának valódi gyökere (nem a felszíni kiváltó oka) szinte mindig a szülőben gyökezeik. Akkor is, ha ez nem tudatos; ha azok a negatív érzelmek, indulatok, amelyeket a gyerekre vetített, amelyeket rátolt és neki tulajdonított - holott az másé, ált. a szülőé.

Tehát a bűntudat jó részben nagyon is jogos. Nem azt mondom, hogy minden esetben, de az esetek nagy százalékában igen.

A öngyilkosság azt jelenti, hogy az adott ember énvédő mechanizmusa annyira felmondta a szolgálatot, hogy minden tudatos vagy tudattalanba fojtott indulta, agressziója, fájdalma, keserűsége stb. öngyűlöletté fordul és ez manifesztálódik a felszínen öngyilkosságként.

Ha a kedves szülők "keze" a legkisebb mértékben is benne volt abban, hogy a gyerek öngyilkos lett - tudják azt a lelkük mélyén jól, hogy szerették-e vagy sem és hogy mennyire, vagy hogy mi egytebet tettek vele! - akkor azt mondom, az a legkisebb büntetés nekik, ha egy életen át fáj az öngyilkos gyerekük halála.

Sajnos, a legtöbb öngyilkos gyerek szülője olyan mértékig önző, hogy seperc alatt ledobja a bűntudatot magáról és mindenki mást vádol azért, mert a gyereke "gyönge fából volt faragva".

Mondom, vannak kivételek. Vannak jó szülők, akik valóban mindent megtettek a gyerekükért, de az valamiért mégis eldobta magától az életet. Nekik valóban nagy büntetés az egész életen át való hamis bűntudattal élés. Nekik - és csakis nekik! - ezért való a családterápia, normális szakemberrel, hogy fel tudják dolgozni azt a mérhetetelen terhet, amivel nem sokáig tudnának egyébként élni. Éppen azért is, mert jó szülők voltak.

Egyszer gyerekként véletlenül meghallottam egy beszélgetést anyám és a szomszéd hölgy között. A szomszéd hölgy fiát épp lecsukták drogbirtoklásért (terjesztésért?) és érthető módon ki volt borulva, anyám ápolta a lelkét.

Anyám szájából akkor hangzott el, hogy ha én tömeggyilkos lennék, akkor is a gyereke maradnék és mellettem állna, akármit is tettem. A tettemet elítélni, de engem, mint embert nem, mert a feltétlen szeretet erről szól.

Ha bármi miatt meghalnék, szerintem a szüleim néhány hónapon belül követnének... Akkor is, ha autóbaleset vagy betegség miatt, hiába nem ők tehetnek róla.

Egy ismerős családban három gyerek volt. Az akkor 30 éves fiúk egyik nap összeesett és meghalt. Utólag, boncolásnál derült ki, hogy egy fel nem fedezett betegség volt a halál oka.

Az apja alkoholista lett és még erősebb dohányossá vált - két éven belül követte a fiát. Gyakorlatilag lassú öngyilkosságot választott.

Az anyja egyszerűen megkattant, leépítette az ismerőseit és a lakásába bezárkózva él azóta is. A két lánytestvérnek amellé, hogy meghalt a bátyjuk, ott volt még az apa halála (végignézhették, ahogy leépíti magát, majd meghal), illetve az anya önmagából kifordulása. Ők másik földrészre költöztek és az anyával már nem is tartják a kapcsolatot, mert őket is elmarta maga mellől.

Ennyire tönkre tud tenni egy egész családot egy gyerek halála.

Sőt, a családban volt egy eset, nagynéném 6 éves gyereke kirohant egy autó elé, meghalt.

Kicsit később született másik gyerek, ő már inkább a negyvenhez közelít. A szülők a mai napig nem dolgozták fel a másik gyerek halálát. Ha hasonló keresztnév vagy gázolás kerül szóba, még mindig olyan keservesen sírnak, mintha tegnap történt volna. Pedig már közel 50 éve történt a haláleset!

Nem hiszem. 3 éve elég "depresszós" vagyok enyhén szólva(ezt most hagyjuk, de a lényeg érthető). A szüleim legfőképpen édesanyám fél,hogy megteszem. Egyik este eljöttem otthonról, ő már aludt. Nem szóltam, hogy nem alszok otthon. Reggel azt, mondta többé ilyet ne csináljak.

Ez az egy dolog tart vissza,mert tényleg szerető szüleim vannak, és nem akarom bántani őket, de néha már főleg így az elmúlt fél évben már ez se igen akar visszatartani...majd valami lesz..