A szülők feltudják dolgozni a gyerekük öngyilkosságát, vagy egész életükben ott marad a seb?

Azt hiszem, ezt nem lehet tökéletesen soha feldolgozni. Nem olyan, mint egy autóbaleset, mert mindig ott motoszkál a fejében, hogy miért történt vagy mit kellett volna máshogy csinálni.

Egy gyerek halálát képtelenség igazán feldolgozni. Ismerek egy pasast, akinek kábítószer túladagolásban halt meg a 20 körüli fia. Már sok év eltelt azóta, de még mindig elsírja magát annak ellenére, hogy drogellenes kampányra tette fel az életét. Én már azon is csodálkozom,hogyan képesek ezek a szerencsétlen szülők tovább folytatni az életüket, felkelni, enni, dolgozni, stb. Borzalmas dolog lehet, bele is borzongtam, pedig nincs gyerekem.

Soha nem lehet feldolgozni!Örökké ott marad a lelkében a seb!:(

Az én apám öngyilkos lett,mikor 2 éves voltam.Papám mindig sírva beszélt róla.De mamám még jobban,bár ő nehezebben és ritkábban mesélt róla.Szerintem nem tudták feldolgozni...

Kíváncsi leszek az enyémet hogy fogják feldolgozni. Megvártam míg megszületik nővéremtől az unokájuk, hogy lehessen kivel felejteni szóval igazán nem lehet mondani hogy nincs empátiám.

utolsó, te normális vagy?? Hogy gondolod, hogy ilyet írsz ide?? Ez nem vicces!!

Nem tudom, szerintem ez is a természetes szelekció része. A nővérem sikeres, életképes, családja van. Azzal hogy kihúzom magam az egyenletből jót teszek neki és a szüleimnek (attól még hogy nem látják be) Leveszem róluk a terhet.

Jót teszel? Az hogy egész életükben magukat fogják hibáztatni (mert szerintem nem lehet feldolgozni)? Inkább keress valakit, akivel tudsz beszélgetni. Nagyon sok mindent megold.