Az jó, ha egy kapcsolatban olyanná tudod "alakítani" a párod, amilyenné szeretnéd?
nemrégiben figyeltem meg, hogy a párom az utóbbi 5 évben olyanná lett, mint amilyen nekem az ideális pár. Persze nem minden értelemben, de hát annyi különbség kell. Elsősorban gondolkodásmódra értem azt, amit most mondok. Amúgyis hasonló érdeklődési körünk volt, de voltak elemek amiben én érdekeltebb voltam, ő pedig kevésbé. Ilyen pl. a politika. Az ő családja hol eljárt szavazni, hol pedig nem, és kb ennyiben kimerült a politikai érdekeltség. Én kicsit aktívabb vagyok, szeretem tudni mi folyik a politikai életben, a kampány idején ki mit ígér, kire érdemes szavazni stb. Aktívan eljárok voksolni. Mára már eljutottunk oda, hogy a párom legalább annyira (ha nem még jobban) érdeklődik a téma iránt.
Ez persze más területeken is megfigyelhető, csak most épp ez a téma ugrott be. Kicsit úgy érzem, hogy egy olyan pár számomra az ideális, aki hasonló érdeklődési körrel rendelkezik, PLUSZ a tudásunk kb egyenrangú. Ez most bután hangzik, de úgy értem, hogy szeretem megosztani a tapasztalatokat amivel mindennap szembesülök a munkahelyemen (reklámszakmában dolgozom, ő az építkezés terén magánvállalkozó), így például ha munkahelyi találkán vagyunk és az új reklámtrendekről beszélünk akkor ő is hozzá tudjon szólani. Persze ez fordítva is érvényes.
Nos, úgy érzem, hogy ő egy "alakítható" személyiség volt ilyen téren, annak ellenére, hogy rendkívül makacs és önérzetes. Szóval úgy érzem, hogy most ideális párom.
Persze félreértés ne essék én is rengeteget idomultam hozzá. Ezt a kérdést akár ő is feltehetné, hiszen a rendetlen énemet az idők során a rendszeretőség váltotta fel. Másként viszonyulok az emberekhez, "szociábilisabb" vagyok, akárcsak ő.
Szóval mit gondoltok erről az alakítgatós témáról? Mi az a határ ameddig normális az idomulás?
válasza:Az ha alakítod az nem jó. Senki nem tud kibújni a bőréből, és hiba erőszakolod rá a dolgaid egy idő után meg fogja unni.
Az más dolog, hogy az együttélés során csiszolódtok egymáshoz, őt is elkezd érdekelni néhány olyan dolog ami téged is érdekel és ez persze fordítva is igaz. Az egy természetes folyamat.
válasza:Az nem jó, ha átalakítod a másik embert. Akkor minek kezdtél vele, ha nem volt megfelelő? Akkor egy nap robban és közli veled, hogy elege van, mert már nem ismer magára.
Az más, ha egy kapcsolatban két ember egymáshoz csiszolódik és saját maguktól, saját akaratukból, saját elhatározásukból változnak meg, kezdenek pl. érdeklődni a társuk hobbija, időtöltése felé.
Megváltoztatni nem lehet, és nem jó. Megváltozni lehet.
válasza:Szerintem ez nem "alakítás", ez csupán egy jó kapcsolat :)
Összecsiszolódtatok,és tisztelitek,szeretitek,becsülitek egymást annyira,hogy abban is tájékozódtok,azt is figyelembe veszitek,a másiknak fontos. Ha nekem üzleti vacsorára kellene járnom a férjemmel,én is biztos kérnék egy gyorstalpalót a témából,de így is ismerem a programozás alapjait,hogyha este hazajön,és elpanaszolja,meséli a napját,ne csak üljek itt,mint egy kuka,hanem kb. értsem is,mi a probléma.
Alakításnak inkább azt nevezném,hogyha alapvető dolgokról mondatnád le,vagy erőszakolnál rá,akaratán kívül.
Ez szerintem csak kölcsönös odafigyelés,és ez nagyszerű dolog :)
válasza:Talán az "alakítás" szó kicsit erős. Mert nem szándékos cselekedet van mögötte, hiszen sosem AKARATTAL tettem, amit tettem. A felismerés is csak most született meg, amikor elgonsolkoztam azon, hogy mennyire is szeretem a párom :)
Változtatásról pedig szó sincsen. Azért jöttünk össze hajdanán, mert volt egy csomó KÖZÖS pontunk, közös érdeklődési körünk. Az hogy ez az idők folyamán még bővült csodás szerencsének tudható be :) Azért nem mondom, hogy a rendrakásra biztatásban nem volt szándékosság pl, de annyi kell egy kapcsolatban.
:) Hát tulajdonképpen kíváncsi voltam, hogy ez másnál hogy működik, mennyire alakulnak egymás igényei szerint, azaz mennyire csiszolódnak össze úgy, hogy az érdeklődési körük nagyrésze azonos legyen.
Egyébként köszönöm a válaszokat!
válasza: válasza:Szerintem az a jelenség, amit leírtál, teljesen normális, de én ezt összecsiszolódásnak hívnám inkább, mint alakításnak.
Ha két ember szoros kapcsolatban van egymással, teljesen természetes, hogy hatnak egymásra ilyen, vagy olyan módon, esetleg befolyásolják a másikat vmilyen szinten.
Mi 2 éve vagyunk együtt a párommal, és mindketten nagyon sokat változunk a másik hatására. És itt szó sincs erőszakról, vagy arról, h egy másik embert akartunk magunknak formálni.
Csak egy példa: én sosem voltam az az egymáson csüngő, folyamatosan ölelkező típus, de azért néha igénylem az ilyesmit. Na, ő még ennyire sem. Aztán egy idő után azt kezdtem észrevenni, h egyre több az érintés, egyre gyakrabban ölel meg magától. Pedig sosem erőszakoskodtam, egyszer említettem, h nekem jól esne több. Ez lehet, h nem jó példa volt, de ilyen szinten szerintem mindenki idomul egy kicsit a párjához. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!