Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tényleg ennyire kritizálni...

Tényleg ennyire kritizálni való vagyok, ahogy a párom teszi, ennyire rosszat írtam?

Figyelt kérdés

Régebben írtam verseket, gondolatokat az érzéseimről és ezeket megosztottam vele, neki egyik sem tetszett, már szinte József Attilához hasonlítgatta, holott csak egy levél és nem az volt a célom, hogy kiadassam, csak meg akartam osztani vele, hogy tudjon a múltamról és arról, hogy milyen érzéstornádón mentem keresztül. Szerelmes voltam egy festőművészbe és miután szakítottunk leírtam a gondolataimat, egy levelet adtam a fiúnak, amit leírok ez alá. Ezt most miért kellett kritizálni, miért nem tetszik neki, hogy én ilyen érzékeny vagyok? Szerinte inkább ne írjak semmi ilyet.


"Csak él a maga világában, melyet évekkel ezelőtt teremtett maga körül, abban a világban melyet a volt szerelmek igazítottak, összezúztak, szétmorzsoltak, újjáépítettek, vagy épp felvillanyoztak. A füstös szobai falak repedései, ha mesélhetnének, megélt kapcsolatok, széttört szívek, buja vágyak, nagy ölelkezések játszóterei lennének. Az idő haladt, a lányok mentek, de az enyv a vásznon, a szivárvány porai az üvegben, a ragasztó kötődése a képeken mind-mind egy művész örök barátai, úgy ragaszkodnak hozzá, mint gallyak a fa törzséhez. Együtt lélegeznek, kelnek, s ébrednek vele. S én mikor lehetnék szín a képeken, porszem a kereten, társa, élete, hogy ne csak akt, hanem múzsa legyek."


"Már nem szólsz többé, de bennem nyomot hagysz, lágy tüskéidet lassan kibontod, tegnap szerető karodba borultam, s fellegvárat építettem magamnak. A múlt percei hirtelen üvegszilánkokká törtek, eltiport váram romjai szanaszét hevernek.

Csillag vagyok, múltam, jelenem, jövőm van. De most tán kihűlve látszom, fényem halvány, sugaram pislákol, lassan eldobom csóváim, magányos hullócsillag vagyok.

Csak egy pillanat vagyok az égbolt terepén, a horizont milliónyi égi jele közül csak egy iramló porszem. Nem látni már, darabjaimra estem, poraim öntözik most a deres mezőket.



2012. jún. 10. 06:38
1 2
 1/11 A kérdező kommentje:
javítva: Együtt lélegeznek, kelnek, s fekszenek vele
2012. jún. 10. 06:44
 2/11 anonim ***** válasza:

Ha József Attilához hasonlít, az nem dicséret?


Egyébként a kritizálás rossz jel, ez verbális bántalmazás, senkinek semmi joga nincs megszabni a másiknak, hogy mit tegyen - amíg mást nem bánt vele.

Mondhatta volna azt is, hogy ő nem fogékony erre, és nem olvassa el, de akkor már magáról beszél, és nem Téged becsmérel.

2012. jún. 10. 06:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:
Nem jó értelemben hasonlított József Attilához, csak ő elvárta volna, hogy olyat írjak, mint ő, mint ahogy annyi mindenben elvárja, hogy a legjobb legyek.
2012. jún. 10. 07:02
 4/11 anonim ***** válasza:
100%
Én sem venném jó néven, ha a párom azt ecsetelné, hogy mennyire bele volt zúgva az elődömbe. És mindegy, hogy ezt irodalmi vagy alpári stílusban hozná tudomásomra. Szerintem nem a költészeted zavarja, hanem a tartalom!
2012. jún. 10. 07:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
100%

Ez meg sem fordult a fejemben (4-es)!

Merthogy ez a teljes önátadás a szememben, lelke legmélyebb, legfájóbb, legsérülékenyebb rétegeit is feltárja előtte a lány. Most már vele van, nem a festőművésszel, neki adja a festőművész által érlelt részt is. Meg nem fordulna a fejemben, hogy felháborodjak ilyenen. Valójában el sem tudok képzelni olyan kapcsolatot, amiben nem osztják meg velem régi szerelmi érzéseiket és maradék reményeiket a fiúk. Ez a valódi intimitás.

2012. jún. 10. 07:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 Salx Narval ***** válasza:
Attól függ, hogy milyen értelemben hasonlít József Attilához, a költőhöz, vagy pedig az idegbeteg, nyafogó emberhez hasonlít.:D Gondolom az utóbbiról lehet szó, ahogy a soraidból kiérzem. Azt gondolom nem csak ez az egy problémátok lehet a közös életetekben, mármint, hogy az írásaid miatt kritizál. Nekem ugyan kicsit nyálasnak tűnik az írásod, de semmi esetre sem elítélendőnek és főleg nem szégyenleni valónak. Át kellene gondolni ezt a kapcsolatot, nem biztos, hogy megérkeztél a rétedre "kis csillag".
2012. jún. 10. 07:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Tudom, hogy úgymond nyálas dolgokat gondolok, érzek sokszor és ezzel a férfiak nem nagyon tudnak mit kezdeni. Nem csak ezt mutattam meg neki, szóval nem a festőn volt a hangsúly, már nem izgat egyáltalán kivel van, mit csinál, csak a páromnak mutattam meg egy kis szeletet a volt érzéseimből.
2012. jún. 10. 07:23
 8/11 anonim ***** válasza:
100%

1, Szerintem ez nem vers.

2, Szerintem nem rossz, őszintén mondom, hogy némelyik sort el tudnám képzelni valami filmben. Vannak azok a filmek, amikben kissé elvont vagy épp elgondolkodtató gondolatokat mondanak egy-egy jelenet alatt. Szerintem annak tökéletesen megfelelne.


Egyébként pedig két választásod van, vagyis három...

1: Szakítasz

2: Folytatod a kapcsolatod, de erről többé nem beszéltek

3: Elmondod a párodnak, hogy tisztában vagy vele, hogy nem vagy költő, de azért jó lett volna ha nem viselkedik ennyire érzéketlenül. (Én ez utóbbit javaslom.)

Nekem is volt olyan párom, aki írt, ráadásul minimum 2A-es oldal volt egy-egy verse, kínszenvedés volt olvasni, aztán mindig kikérte a véleményemet, vért izzadtam, hogy összekaparjak pár mondatot, mert legszívesebben csak annyit mondtam volna, hogy engem nem érdekel, nem tetszik.

Mindezek ellenére mégis minden harmadik-negyedik találkozónkon megkérdeztem, hogy írt-e mostanában és mi újság írás terén. Őt ez boldoggá tette, ami nekem is jó volt, hiszen ha rossz kedve volt akkor nem lehetett vele semmilyen kapcsolatot sem létesíteni, plusz mivel szerettem és együtt akartam vele lenni, ennyit megtehettem érte.

2012. jún. 10. 07:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 Salx Narval ***** válasza:
Szerencsésebb eset lenne, ha csak erre az írásra reagált volna így, hiszen akkor betudhatnánk egy kis féltékenységnek a dolgot, mert azért lássuk be, nem pont olyan olvasnivalóra vágyunk, amiben a kedvesünk egy másik ember után vágyakozott. Ha régebbi dologról van szó, akkor sem biztos, hogy jól esik az őszinteség ilyen formájú megnyilvánulása, főleg ha még őrizgeti is az esetleges emlékeit. Viszont így elég közönyösnek tűnik irántad a párod, talán még érzéketlennek is. Nem mondom, hogy feltétlenül dicsérgetni kell valamit, ami szerintünk nem jó, ne de azért letorkolni, érdektelenül kezelni sem kellene, főleg ha kedves számunkra az illető.
2012. jún. 10. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
Nem kell a múltad mindenképp megosztanod vele amiben más felé való rajongásod ecseteled. Mert oké írtál ilyet de ha most a jelenben is így foglalkozol vele azt hiheti még most is él ez az érzelem.
2012. jún. 10. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!