Hogy tolerálnátok, hogy a férjetek/barátotok minden nap elmenne a kocsmába a cimboráihoz?

Én már attól is ki voltam, hogy minden héten elment, ugyanis ez szombatokon volt ezzel megölte az egész hétvégét, amit a családjával tölthetett volna.

Igen, sokat dolgozik, pont ezért igényelném, nem csak én, hanem a gyerekek is a közös programokat.

Azóta szerencsére csak elvétve megy.

Miért? Mert ő dolgozik? Én mit csinálok? Én reggel "felcűgölöm" a gyereket, elviszem oviba, visszajövök, készítem a kaját, csomagolom a férjemét, közben összepakolok, elmegyek dolgozni, dolgozom délutánig, rohanok a gyerekért, hazajövök játszom vele, takarítok, mosok vasalok porszívózom, mikor mit, közben folytatom a főzést, megterítek, vacsoráztatok, elmosogatok, közben készítem a fürdetést, fürdetek, altatok, mesét olvasok, este 10-kor letusolok, szerető feleség vagyok az ágyban, és aztán elájulok. Komolyan mondom 9 percem nincs egy nap, hogy esetleg kiszedjem a szemöldökömet.

A férj: Felébred, kap reggelit, felöltözik,tisztálkodik,kv-zik, elmegy dolgozni, hazajön, kap vacsorát, szabadfoglalkozás, ha van kedve játszik a gyerekkel, ha nincs akkor nem. Nincs kötelező dolog, vacsora főzés, mosogatás stb. Sokkal szabadabb mint én. Nagyjából az ő 24 órájjából 8íat dolgozik, a többi szabafoglalkozás.

Érdekes...én miért nem ugrok be a haverokkal mindennap a kocsmába? Pedig azt hiszem bőven megérdemelném.

2-es vagyok.

Én ugyanúgy eljártam dolgozni. Ő reggel 6-ra járt, én 8-ra, ő d.u. 2-kor végzett, és ment a haverokkal a kocsmába.

Én 4-kor végeztem, bevásároltam, és minden este hozzáfogtam vacsit főzni, mert neki az előző napi maradék az nem kell. Mire végeztem vele, kb. este 7 körül, jó, ha addigra hazaért. Ha mégsem, akkor vacsiztam egyedül.

No ennek vetettem véget 13 év után. Azt mondtam, én nem ilyen életet akarok!

Persze: leültünk megbeszélni esküvő után 3 évvel, 8 évvel, mindig csak jött az igérgetés, amit nem tartott be, esetleg csak napokra. Ezért mondtam azt 13 év után, hogy köszönöm, ebből nekem elég volt.

Kár az éveket "elherdálni", hiszen én is dolgoztam, nekem is járt volna pihenés, meg szerettem volna vele együtt, stb. stb.

Majd az ismerősöd felesége is egy idő után felteszi magának a kérdést: tényleg ilyen életet képzelt magának?

Csak nehogy akkor már késő legyen!