Mit tegyek hogy vége legyen?

Nálunk ennél sokkal durvább dolgok voltak 20 éven át. És minden nap, így mint nálatok.

Sajnos nem lesz jobb. Az egyetlen megoldás, ha anyukád elválik és elköltözök. Vagy segítséget kérsz családsegítőnél. Nem szabad húzni az időt, nem fog megváltozni semmi. :( Örülj, hogy nem téged ver apád meg anyukádat és nem támad rátok késsel és nem gyújtja rátok a házat. Hidd el, van rosszabb.

Amikor józan beszélgessetek el vele, hogy legalább a kutyákat ne bántsa, vagy ne igyon már annyit. Nyilván már függő, de ha csak fél üveg bort iszik meg most az nem nagy változás, ki fogja bírni. Jó lenne ha elmenne elvonóra, de én apám se megy ő még anyám szerint sem alkoholista. Anyám is inkább szedi a nyugtatót és már ő is iszik... de el nem ismerné a világért sem, hogy baj van.

az alkoholizmus egy betegség. betgséget csak szakemberek tudnak gyógyítani. a probléma általában ott van, hogy a beteg nem akarja bevallani, hogy beteg és ezért nem megy szakemberhez (orvoshoz).

tudom, hogy ez a kijelentés most rajtad még nem segít.

anyukádnak kellene rávenni apukádat, hogy mennjen el egy szakorvoshoz ----> elvonókúra.

ha erre apukád nem hajlandó, akkor neked és anyukádnak kell segítséget kérni pszichológusnál illetve el kell válnia. tudom ez most nagyon egyszerű így kimondani, de menni fog. nagyon sok nő azért nem mer elvállni, mert fél attól, hogy akkor mi lesz ill. fél attól hogy a férje nélkül nem boldogul... pedig igenis menni fog.

nagyon sok szerencsét és sok-sok türelmet kívánok!!!

Anyukadnak mar reges-reg el kellett volna valnia tole!

Mindegy, hogy egy szoba konyhaban, zsiros kenyeren elnetek, akkor is jobb lenne, mint egy ilyen alkoholista alakkal.

Igy most az egesz csalad tonkrement mar lelkileg, idegileg, es gondolom anyagilag is rendesen. Hiszen amit megkeres, azt el is issza.

Csak az a megoldas van, hogy anyukad otthagyja.

Ezelott 15 evvel konnyebb lett volna otthagyni, de most sincs keso termeszetesen.

az én apám is ilyen volt..eleinte nem ivott, csak balhézott, meg verte anyámat, néha minket is.gyakran kitett minket a házból, de olyan is sokszor volt, hogy nekünk kellett elmenekülnünk otthonról.őt nem lehetett kizárni, mert akkor ránk gyújtotta volna a házat (amikor a nagyszülőkhöz mentünk, akkor is ezzel fenyegetőzött)..persze anyám mindig visszament hozzá.az utolsó pár évben inni is elkezdett, ez még rátett egy lapáttal az egészre, aztán anyám beadta a válókeresetet.elváltak (nagy balhé volt akkor is), erre egy évre rá megint összejöttek.azóta persze megint elváltak útjaik, de tesómmal megmondtuk anyámnak, hogy ha még egyszer szóbaáll vele, akkor egyikünk sem fog hozzá szólni többet, szóval döntse el, hogy a gyerekei fontosabbak vagy ő.kb két éve nem él velünk, én nem beszélek vele..néha ír egy-két emailt, amiben sajnáltatja magát, de sajnálatból nem fogom vele tartani a kapcsolatot, mert tudom, hogy ahol ő van, ott nem lehet nyugalom sosem.

szerintem anyukádat ideje lenne felrázni valahogy.

Szia!

Remélem tudok segíteni neked.

Az én apukám 50 éves, anyukámmal 30 éves házasok. Mindig is ivott. Bor+sör+pálinka. Mindegy csak alkohol legyen. Verte anyut, engem soha, inkább a nővéremet.

Szóval egyszer nagyon részeg volt, megütött, ráhívtam a rendőrséget, megijedt, mondtam neki, ha mégegyszer megüt, vagy bárki mást a családban kikészítem. Rossz gyerekkorom volt. Anyu nagyon normális volt mindig is. Nem tudom hogy bírta.

Aztán fordult a kocka. Egyszer nem bírt lábra állni. Orvos. Kórház. Műtét. Érszűkület. Amúgy láncdohányos volt. Cigit letette, alkoholt letette. Megijeddt. Most itthon van egész nap, nem bír járni, öregségére így kell tölteni a napjait. Hiába, csak a saját hibájából tanul az ember. Megszületett az unokája (tőlem) őérte él. Nagyon szereti, és megváltozott a viszonyunk is.

Szóval, te próbáld élni a saját kis életed, suli, barátok, szórakozás. Gondolj arra, hogy eljön a te időd is. Nagyon nehéz, tudom. Hidd el, volt pár balhé is nálunk. De felnőttem, normális emberke lettem, hála anyukámnak a kitartásáért. Boldog vagyok a párommal és a kislányommal. Ami történt az a múlt.

Lesz jobb is neked, kitartást. Nem neked kell megoldani a szüleid problémáját. Ha anyukád nem lép, akkor te nem tudsz semmit tenni. Sajnos....

Fel a fejjel. Átéltem én is ezt.

Sok sikert az életben.

Egy 25 éves anyuka