Most mit tegyek? A férjem folyton dühös rám
A lényeg: szüleimtől kapott pénzből vettünk egy házat, a férjem pedig elveszítette a munkahelyét. Egy darabig oké, otthon volt, de semmit sem csinált. Én kerestem állást neki, küldtem az önéletrajzokat. Majd ismerős által kaptam állásajánlatot. De nem a férjemnek, nekem. Napi 12-14 órát dolgozom. Hulla fáradtan estem mindíg haza. a férjem pedig otthon semmit se csinált. Gyűlt a szennyes: annyit reagált, hogy ő nem ért a mosógéphez.
Ha mosatlan edény volt: nincs mosogatószer.
Belefáradtam abba, hogy minden reggel nekem kell szólni, hogy mit csináljon aznap.
Most kíváncsiságból, megnéztem az otthoni gép előzményeit. Amióta dolgozom (3 hónap) még a közelébe se ment az álláshirdetéseknek. Viszont annál több netes játékot láttam. Tulajdon képpen egész nap netezik, a lányunknak csak az alap szükségleteit látja el. Ha szólok valamiért, már kissé ingerülten (négy napja ígéri, hogy elrakja a száraz, tiszta ruhát), akkor fölemlegeti, hogy mikor szültem, és begyulladtak a varrataim, ő csinált mindent. Ja kérem, másfél éve. Két hétig.
Pár napja este ott tartottam, hogy kirakom a házból. Szóltam, hogy ároktisztítás lesz, le kell nyírni a füvet erre ő: nem értesz a fűnyíróhoz?
Életemben először elszakadt nálam a cérna és ordítottam vele, hogy hónapok óta mindent én csinálok, olyan mintha két gyerekem lenne, amiből az egyik egy hisztis kamasz.
Erre előadta a hattyúk halálát, hogy nem ő akart munkanélküli lenni.
Visszavágtam, hogy tehetne ellene valamit, de mégsem tesz.
Azóta csinálja a dolgokat, szo-szo, egykét helyre küldött is önéletrajzot.
De szólni azt nem lehet hozzá. Néha pedig ok nélkül puffog egy sort velem.
Mit csinálnék? Kiválogatnám az ő ruháit és azokat nem mosnám ki. Magam és a gyerekem után mindig elmosogatnék. ÉS természetesen kiköltöztetném a közös hálószobából, ha nem változtat.
Azt meg sz.rd le magasról, hogy még neki áll feljebb. Mit képzel magáról..
Ez nagyon durva. Mikor ilyeneket olvasok ezen az oldalon, mindig felmegy bennem a pumpa, és nemigen tudok higgadtan írni. Én biztos közölném vele, hogyha továbbra is puffog, és nem képes normálisan viselkedni: azaz még a férfimunkát sem látja el, és még neki áll feljebb, akkor eddig tartott a házasság. Hátha észbekap. Kapna két napot hogy megváltozzon, és lenyírja a füvet. Nem látja, hogy neked szinte kilóg a beled? Ha nincs változás, fognék egy bőröndöt, belepakolnám a cuccait, és kihajítanám az ajtó elé.
Második verzió: elmondod neki, hogy mit érzel, meg amiket ide is leírtál. De szerintem nem férfi az ilyen.
Szerepválságban van - és ez a férfinél, aki bizony törékeny, bizonytalan Isten-teremtménye:-), akár depresszióhoz is vezethet. Egy nőnél sokkal ritkább az ilyen fajta válság: több benne a szívósság és erő, hiszen - adott esetben - nem csupán önmagáért kell felszínen maradnia, hanem még a gyermekéről (gyermekeiről) is neki kell gondoskodni.
Ha nem akarsz radikális megoldásban gondolkodni (válás), mindenképpen meg kell értetned vele, hogy amíg munkát nem talál, erkölcsi/érzelmi kötelessége is dolgoznia otthon (azután is, természetesen: megosztva veled a feladatokat). Ha ezt belátni nem hajlandó, és még neki áll feljebb - hát, én nem tűrném az önsajnáltatását. Válnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!