Házasság alatt szerelembe esni mással. Átélte már valaki? Csendes maradt vagy lett belőle valami?

Vágre egy normális társalgás. Ahogy nézegetem a témákat, csomo inkompetens fikázza egymást, örülök, hogy itt nem ezt látom.

Nagyon megromlott a házasságom, de nem azzal kezdtem, hogy jobbat keresek, hanem reméltem, hogy kölcsönös kompromisszumkészséggel megoldhatóak a dolgok. Nem sikerült, sehogy se ment, csak én maradtam a rossz mindenért. És nem tudtam mit évő legyek, mert azért az ember nem rug fel olyan könnyen egy házasságot. Szenvedek, de neki sem akarok fájdalmat okozni, talán épp ezért olyan nehéz a válásig eljutni. Ahogy érlelgettem magamban a dolgokat, és egyre reménytelenebb lett a házasságom, felbukkant egy lány.

De nem egy olyan, aki el akar választani a feleségemtől, bebizonyitani, hogy jobb, hanem egy olyan akit éveken át kedveltem, ismerem szinte gyerek kora óta. Régen udvarolgattam neki, de akkor szeleburdi fiatalként ő nem tudta mit akar. Több próbálkozás után nem erőltettem a dolgot. Telt múlt az idő, és megismertem valakit, és belecsüppentem egy katasztrófális házasságba, pedig szerettem. Lényegtelen belemenni a részletekbe.

Szóval a házasságom csődben van, és megtudtam valakitől akinek elmondtam, próbáltam tanácsot kérni, hogy X.Y beléd szeretett, értékes embernek tart, és bánja, hogy elengedett, de tudja, hogy nem tehet semmit, hisz nős vagy.

Akárki akármit mond, amikor otthon te vagy a legszarabb alak, akinél mindenki jobb jól esik ha azt érzed, hogy van aki értékel olyannak amilyen vagy, és ismert tizenéve, tudja milyen vagyok, nem egy udvarlási álca alapján.

Hát elkezdett bántani, hisz én is ismerem nem csak a szép oldalait, nem csak a kapcsolati kozmetikázásait, és sokáig vártam rá. Egyszer rákérdeztem, hogy igaz amit hallottam? Letagadta, ma már tudom miért, sőt akkor is tudtam, hogy nem mond igazat, mert láttam rajta. Az leszögeztük, hogy ő sem akarhat tőlem semmit ebben a helyzetben, és én sem tőle, bármennyire is fáj, és ma se bánom. Sokat beszélgettünk, lelket öntött belém BARÁTKÉNT, és ez nem arról szólt, hogy a feleségem ellen hangolt.

És talán lesz erőm elválni, azért még nagyon megbántva is nehéz egy házasságból kilépni, még mást szeretve is próbálok picit remélni, hátha mégiscsak helyre tudjuk hozni a dolgokat, bár sokszor azt látom erre semmi remény. Egyelőre hagyom a dolgokat ülepedni, lelkileg helyrejönni, és ha úgy alakul és megvár remélem lesz közös esélyünk.

De nem tudnék tiszta lelkiismerettel a szemébe nézni, ha miatta válnék el, és előbb utóbb benne is ott lenne a teljesen jogos félelem, hogy velem vajon nem teszi meg?

Lehet én vagyok túl konzervatív, de az embert nem szabad a farka vezesse, az jó pár percig, de nekem pár perc nem kell, hanem egy boldog élet, azzal akit szeretek... És ha szeretsz valakit, arra vársz, hagyod, hogy minden tisztességes körülmények között történjen, ne házasságtörésben. És a legrosszabb házasságból való félrelépés is házasságtörés, hiába szépítjük.