Házasság alatt szerelembe esni mással. Átélte már valaki? Csendes maradt vagy lett belőle valami?

Na, akkor lehet lepontozni, biztos túl racionálisan gondolkodom.

Fellángolások mindig vannak, kedves Kérdező, és ezzel nincs probléma. A kettő (ami a pároddal van, és ami a "másikkal") két különböző dolog. A te dolgod most az, hogy a másikat elfelejtsd. Ez kb a kapcsolatok "próbája". Nekem senki ne magyarázza be, hogy 10-20 év házasság után nem gondol bele abba, milyen lehet mással, vagy miben jobb más a férjénél.

Simán csak tudni kell értelmesen gondolkodni, és nem eldobni az igazit egy pillanatnyi fellángolásért. Persze, ha eldobod az is a te dolgod, lehet később megbánod, lehet hogy nem. Ez már a te döntésed.

NA várjatok. Csak akkor lehet vkivel szerelembe esni, ha a másik felé elmúlt már ez az érzés. Egyszerre két emberbe szerelmes nem lehet senki! Akárki akármit mond.

És az első válaszolónak van igaza. Szerelem nélkül értelmetlen egy házasság.

Ámen. Add vissza a gyűrűt szerintem, mert csak elváltok a végén egy szerető miatt.

Az ilyen első látásra dolog nem szerelem, legalábbis nem az igazi, mindennél értékesebb, mély szereteten alapuló szerelem. Szerelembe esni nem egyetlen perc kérdése. És mivel nem egy pillanat, ezért csírájában gyönyörűen elfojtható - akarat, tartás kell hozzá. Annyi, hogy azt mondom magamnak: házas vagyok, szeretem a házasságom(persze itt a kérdés, hogy vajon szeretem-e még), azzal a vonzó emberrel pedig nem beszélek többet, nem figyelek rá, nem küldök jeleket.

Nyilván egy elromlott házasság terhével a vállunkon sokkal könnyebb vonzónak találni másokat (akiket sose láttunk szőrösen, betegen, kövéren, akiről nem tudjuk, hogy pornófüggő és nem hajtja le a wc deszkát...)

Az viszont, hogy miért romlott meg a házasság - ha egyáltalán megromlott - csak a kérdező tudhatja. Nem véletlen mondják mindig, hogy egy kapcsolaton dolgozni kell, egy jó kapcsolat kemény munka eredménye. A szerelem a párunk iránt általában nem marad olyan lángoló, mint a legelején, és ezt a "lecsillapodást" kell anélkül átvészelni, hogy totál kiábrándulnánk. Az első nem is értem, mit gondolt... hogy a kérdező csak heccből házasodott? Nyilván szerelmes volt, de amíg nem vagyunk képesek elfogadni azt az egyszerű tényt, hogy a kezdeti lángolás később igenis alábbhagy, akkor ne is számítsunk tartós párkapcsolatra...

És még valami: a szerelem nagyon csalóka dolog. A legtöbb házasságot az ilyen hirtelen felindultságból megkötött eskü teszi tönkre: nem jól választottunk, a szerelem múlásával csak egy ellenszenves undormány fekszik velünk egy ágyban - nem erre számítottunk, igaz? Kicsit túl van becsülve ez a lángolós-szerelmes fantáziavilág. Attól, hogy a filmekben ezt látjuk, a valóság teljesen más. Bizonyos dolgokért tenni kell. Méghozzá folyamatosan.

Igen. Elváltam, és azóta együtt vagyok a férfival, akit szeretek, és boldog vagyok.

Amúgy pedig végig úgy éreztem, hogy ŐT csalom meg a férjemmel, ha nem válok el nagyon hamar, hiszen ő a párom. Nem szabad elszalasztani az igazi szerelmet, nagyon keveseknek adatik meg.

Én egy nagyon rossz házasságban, sok megjavítási kísérlet után szerettem bele valakibe... nem tudom, mi lesz a vége.

De a közvetlen környezetemben láttam olyat, amikor a férfi egy másik nőért dobbantott. Persze már gond volt a házasságával. Ahogy én látom, és amit elmond, az alapján egyáltalán nem bánta meg. Feleségül vette az új szerelmét, gyerekük is született, és sokkal boldogabb a házasságuk, mint az előzővel. Talán az egyik legjobban működő házasság a környezetünkben... És az "elhagyott" feleség is talált azóta olyan párt, aki megbecsüli és szereti.