Hogy mondjam el neki, hogy legyen olyan az életünk mint régen?

Sziasztok!!

33 éves ffi vagyok, és 7 éve vagyok házas. Házasságunk első 2 évében a párom még dolgozott, de utána 4 évet itthon volt, mert el tudtam tartani őt, és az én fizetésemből remekül megvoltunk/megvagyunk jelenleg is. 1 éve kitalálta, hogy szeretni dolgozni menni, mert számára hülyén jött ki, hogy ő "nem csinál semmit a házimunkán kívül". Azt mondtam neki, hogy rendben szívem, ha gondolod menj. Nagyon szeretjük egymást, és rengetegszer megleptem őt ezzel-azzal amikor hazaértem, vagy éppen ő lepett meg gyertyafényes vacsival, stb. Mostanában meg már szegénykém hulla fáradt mire hazaér, a meglepiknek persze örül, de már nem olyan mint régen. Meg amikor hazaértem imádtam, hogy odabújt hozzám, és el se akart engedni, mert hiányoztam neki, meg ő is nekem. Mostmár ez nincs meg, pont azért mert fáradt, sokszor utánam ér haza és rettenetesen hiányzik az, hogy hazaérek, és nincs otthon, nem hallom rögtön a szép mély hangját. Nem kisajátítani akarom ne értsetek félre, csak olyan jó volt 4 évig. Már próbáltam vele beszélni, hogy mi lenne ha itthon maradna úgy, mint régen, és napközben oda megy ahova akar, azt csinál amit akar, mint régen, mert lássa be sokkal jobb volt a házasságunknak, de nem, ő azt mondta, hogy ő is szeretne valamit csinálni. Persze a hétvégék tökéletesek, akkor mindig bepótoljuk az egész heti hiányosságot a szerelmi életünkből, de ez így nem olyan mint volt. Hogy vagy mivel vegyem rá, hogy maradjon itthon?? (Mellesleg a házimunka is fontos amit mostanában együtt csinálunk, de nekem nem az hiányzik, hogy kaja legyen mire hazaérek vagy csili-vili legyen minden, nekem Ő hiányzik, de mocskosul)