Miért utál az anyám?
Mindenért engem hibáztat, az olyanért is amihez semmi közöm.
Ha a tesóim csinálnak valamit,azért is engem csesz le.
Ha mondok egy szót, akkor le vagyok ordibálva....
Mikor épp elkezdek valamit csinálni(olvasni,tv-zni) rögtön ugranom kel valamiért, ami eddig az eszébe sem jutott...
Ma medencéztünk,a 4 és 3/4 éves öcsim a víz alá merült...Ott volt tőle 5 centire és nemhogy utána kapott volna,én lettem leoltva,hogy miért nem kaptam el,pedig én a medence túloldalán voltam!!!
MIÉRT ILYEN???
jah és kihagytam,hogy akármi hülyeséget csinálok véletlenül(pl. dogáknál) rögtön felhív boldog-boldogtalan emberkéket és mindenki elmondja!!!!
és,hogy egyfolytában leégetem őt az ismerősei előtt,miközben ő mesél rólam cikis dolgokat az ismerőseim előtt!!
Meghogy nekem nincsenek is igazi barátaim,azért mert olyan utálatos vagyok!!nem tok nem az lenni,ha egyszer az anyám így bánik velem!!!!
meg egyfolytában lecigányoz pedig nem is vagyunk azok!!!
válasza:Nem utál az anyád, csak most is itt hisztizel ahelyett hogy segítenél neki a tesóidra figyelnél vagy ilyesmi.
14 évesen ugyanebben a cipőben jártam, SOKSZOR felpofozott az anyukám, de így utólag meggondolva megérdemeltem.
utolsó elöttinek : mellettem még van 2 hugom az egyik 13 a másik 11,az öcsim megugye 4 és 3/4...velük ilyet soha nem csinál,míg a 2 hugom tv-zik nekem dolgoznom kell!!és ez nagyon idegesít..
utolsónak...nem tudom,állítólag akartak,de nem vok biztos benne
válasza:Tudom, hogy felelőtlenség, és nem ismerek elég sok tényt, miegymás...
De ez a viselkedés annyira emlékeztet magamra, hogy az megdöbbentő.
Nekem súlyos (szerencsére már múlóban lévő) gondjaim voltak magammal. Nevezetesen én a szüleimtől a tökéletességre való törekvést örököltem. Súlyosbítva egy megfelelési kényszerrel. Rosszul éltem meg, ha bármiben hibáztam, hiszen akkor nem voltam az a tökéletes ember, aki lennem kellett volna. Egy idő után ez oda vezetett, hogy nem hibázhattam, ami persze lehetetlen, tehát ha mégis, azt gyorsan rá kellett kenjem valakire a környezetemben. Azért rontottam el a ..., mert Te csúnyán néztél rám a hátam mögül. Ismerős?
Van egy rossz hírem. Ez örökletes. Ha jól látom, Te éppen most tanulod el ezt az anyukádtól. Aki persze szintén nem tehet róla, Ő is örökölte a szüleitől. A jó hír az, hogy ha tisztában vagy ezzel, tehetsz is ellene. Először is másképp fogsz anyukádra nézni. Több megértéssel, kevesebb haraggal. Másodszor pedig ha magadon kezded majd észrevenni ugyanezt 10-15 év múlva, segítséget fogsz kérni, hogy átléphess majd rajta.
17:44-es!
Igazad van,de anyum azt mondta ennyi idős korában,hogy ő nem fog így viselkedni majd a gyerekeivel...erre tessék
válasza:(Megint én.)
Igen, ez pont így működik.
Ebben a korban Te is megfogadod, aztán majd...
Sokszor éppen abban a csapdában találjuk magunkat, amit egészen addig elkerülni igyekeztünk. (Ezt is magamról írom, ha bárki más magára ismer, az Ő dolga.) :oP
Ez nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit. Neked 14 évesen még nem kellene ezzel törődnöd, elég, ha éled az életed, és amikor majd eljön az ideje, emlékezel erre, és eszedbe jut, hogy ezen lehet dolgozni. Mármint önmagadon, hogy jobban megismerd önmagad. Ha megismered, megszereted, elfogadod magad olyannak, amilyen a valóságban vagy, akkor ezek a kényszerek jelentősen enyhülnek, akár el is múlnak teljesen. Addig még sok minden fog történni, ne haragudj, hogy ezt mondom, de 14 évesen még egyszerűen nincs itt az ideje, hogy ezzel foglalkozz! :o)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!