Úgy érzem anyám azért utál mert boldog vagyok. Mit csináljak most?

kb 3 hónap múlva leszek 20 éves.Van egy barátom, akit szeretek, ő is szeret, nem bulizós, nem iszik, nincs káros szenvedélye, kicsit csöndes, de engem ez nem zavar.

Anyámék elváltak, neki is van barátja itt velünk kb 2 hónappal a válás után összebútoroztak. Anyám állandóan azzal fenyeget, h nem találkozhatok a párommal, távkpcsba vagyunk szóval utaznunk kell sűrűn.

Folyamatosan olyan dolgokat vág a fejemhez ami nem igaz.

Én segítek itthon ő úgy látja nem, ha egy nap a saját dolgomat intézem és nem csinálok házimunkát én vagyok a legszemetebb és legönzőbb alak a világon.Mindenben talál valami rosszat amit csinálok, soha nem dicsér, soha nem áll mellém. Azt mondja h hozzá fordulhatunk segítségért, de ha ezt megteszem akkor hetekig felhánytorgatja.

Anyám soha nem mosolyog, nincs jókedve , én meg arra nem vagyok kíváncsi hogy húzza a száját délután. Már annyira belefáradtam állandó bántások, bass*gatásba.

De ez addig nem volt ennyire gáz mikor egyedül voltam